Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 32. (Kaposvár, 2001)

Szabó Bálint: A szovjet-jugoszláv viszály következményei egy funkcionáriusi értekezlet tükrében

értékelés következett: „Ma a lakosság meglehetősen széles körben ténylegesen részt vesz az átdobott ügynökök, kémek, szabotőrök leleplezésében. Pl. Barcs-Szilonics körül átdobtak egy ügynököt, és a lakosság segítségével fogták el. Somogyudvarhely körül az utolsó 2 hétben 2 ízben dobtak át ügynököket, és a lakosság résztvett leleplezésükben. Ez másutt is megnyilvánul. "

M Az ügynöktörténetek valóságmagját nehéz körülhatárolni. Az azonban nyilvánvaló, hogy a pártbizottság saját feldolgozásában adta elő a történteket. Ács maga is elismerte, hogy az igazság teljes feltárása nem megengedhető: „Itt a határ közvetlen védelméről általános értékelést nyújtani helytelen volna, konspirációs okokból is és azért is, mert ez a kérdés nincs feldolgozva. "

65 A körülmények tisztázásában némi segítséget nyújthatnak a személyes visszaemlékezések. Huszár Dezső 1947-től 1953-ig Szentán volt vezető tanár, 1953-tól pedig Somogyudvarhelyen iskolaigazgató. Mindkét falu a Csurgói járásban található. Szenta a határtól kb. 8 km-re fekszik, Somogyudvarhely pedig 2,5 km-re. Azon a szakaszon a Zsdála-patak képezte a határt. A túloldalon három magyarlakta falu helyezkedik el: Zsdála, Góla és Gotála. Huszár úr - az általunk vizsgált időszakban is többször megfordult Somogydvarhelyen, barátai révén tudott az ottani jelentősebb eseményekről. Az ügynöki tevékenységgel kapcsolatos kérdésünkre a következő választ adta: „Diverzánsok és szabotőrök átdobásáról nem tudok. Illegális határátlépések azonban gyakran előfordultak. Arról tudok, hogy tőlünk jártak át Jugoszláviába, a túloldali magyar falvakba. Voltak, akik a rokonaikat keresték fel, de gyakran csempészésre is sor került. " A vezető tanár információi szerint egyfajta tiltott cserekereskedelem zajlott a két oldal között. Magyarországról cukrot és ruhát vittek át, visszafelé malacot hoztak be. Az áruval együtt az információk is áramlottak. A hírvivők - Huszár Dezső szerint - az esetek többségében kettős ügynökök voltak. Falubeliek, akiknek tevékenységéről mindenki tudott. Információikat mindkét oldalnak eladták. Többek között a lebukott határátlépőket vehették rá zsarolással, nyomásgyakorlással a kémkedésre. A „határforgalom" révén a lakosság is rendelkezett ismeretekkel a túloldali állapotokat illetően. Huszár szerint általános volt a vélekedés, hogy a „jugók jobban élnek nálunk". Más forrásból arról értesültünk, hogy a magyar elhárítás hivatásos ügynököket is dobott át Jugoszláviába. Az információhoz áttételesen jutottunk. Az állítólagos ügynök mesélt korabeli ténykedéséről informátorunknak. Elmondása szerint az ügynökök rendszeresen átjártak a határon, és a közeli falvakban kocsmai verekedéseket provokáltak. Ács helyzetértékelésében, természetesen, csak a másik oldal akcióiról szólt: „A jugoszláv fasiszták minden esetre provokációkat szerveznek, rendszeresen átdobnak ügynököket, rakétákat lőnek át, gyalázkodó kifejezéseket kiáltoznak ide, időnként repülőgépeket küldenek felénk, sőt, nem riadnak vissza-a gyilkosságoktól sem. A határon tehát a provokációk rendszeresek. Ezt a Szabad Nép is az utóbbi időben kétszer megírta. "

66 Az idézet kulcsmondata az utolsó. Az incidensekről - a bevallottan konspiratív 64 Uo. 65 Uo. 66 Uo.