Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 32. (Kaposvár, 2001)

Szabó Bálint: A szovjet-jugoszláv viszály következményei egy funkcionáriusi értekezlet tükrében

nem tartotta megfelelőnek. Erre utal az utóbbi idézet, melynek kitételei körülírják, hogy milyen dolgozókra van szükség. A korszakra jellemző, mindent fokozni akaró szellemiség mellett, a megelégedettség egyébként is elképzelhetetlen lett volna. Másrészt az állampolgárok döntő többségének lojalitását nem lehetett megkérdőjelezni. Ideológiailag rögzítve volt ugyanis, hogy az állam a népé. Ebből következően - legitimációs céllal - demonstrálni kellett a lakosság rendszer iránti hűségét, a Szovjetunió szeretetét. Afelől sem lehetett kétséget hagyni, hogy a dolgozók tisztában vannak a titoizmus „valódi arcával". Ács - mint idéztük - mindezek kinyilvánításával sem maradt adós. Kijelentéseinek ellentmondásait pedig úgy oldotta fel, hogy a fogyatékosságokért az agitáció hiányait tette felelőssé. A lakosság hűséges, de nem bízik eléggé a népköztársaság erejében. Emiatt a propagandát terheli a felelősség, mert nem tudatosította kellően, hogy a népköztársaság mögött a Szovjetunió és Sztálin áll. A megyei első titkár így oldotta meg, hogy a harci szellem fokozásának „kecskéje is jóllakjon", és a dolgozók lojalitásának „káposztája is megmaradjon". Az ideológiai bűvészmutatvány után Ács sorra vette az agitáció hiányait. Az első megállapítás a megyei sajtóval kapcsolatos: „a) Több figyelmeztetés után sem tudja még megszervezni az Agit. Prop. osztály komolyan, hogy helyi anyagokat összegyűjtsön a Tito-fasizmus leleplezésére, hogy leleplezze a helyi ellenségeket. A Somogyi Napló minden nap közölte a Tito-fasizmus elleni cikkeket, de helyi anyagot csak 2 napja, s ezek sem valami kimagaslók. Jó helyi anyagra van szükség, mely a lakosság érdeklődésére tarthat számot, és ami szükséges a Tito-fasizmus leleplezésében. "

37 Ez azt jelenti, hogy a pártbizottság az ügy sajtóbeli tálalását konkrétabbá és aktuálisabbá kívánta tenni. Azt azonban nem árulta el az előadó, hogy a helyi anyagokat milyen forrásokból kellene összegyűjteni. A b) pont összefügg az előzővel annyiban, hogy a sajtó határszéli olvasottságát kéri számon. A Szabad Nép, a Tartós Békéért és a Somogyi Napló terjesztésének fokozását tartaná kívánatosnak. Megállapítja, hogy a határmenti járásokban a Szabad Nép kampány sem volt sikeres. Az előbbi problémák oka - Ács szerint - pedig abban rejlik, hogy az érintett területen hiányoznak a szilárd népnevelő csoportok. Ezek megszervezése a járási pártbizottságok feladata lett volna, az „agitprop" osztály vezetésével, amint a dokumentumból kiderül. A c) pont a békebizottságok munkájával foglalkozik. Az előadó tapasztalatként közli, hogy Vízváron, Lakócsán, Gyékényesen és más településeken a békebizottságok nincsenek tisztában a feladatukkal, és tanácstalanok. Nem tudják, hogy mivel foglalkozzanak. Ezért Ács nem hagy kétséget a feladatuk fontossága felől: „A határ mentén pedig különösen nagyjelentőségű, hogy a békebizottságok leleplezzék az amerikai imperializmust, a Tito-fasizmust, a béke helyi ellenségeit, s támogatnák a pártot akcióiban. "

38 A hármas ellenségkép kirajzolódott. A hibák ismertetése után az első titkár figyelmet fordított az ellenség agitációjára is, amelynek szerinte tág tere nyílik. Kiemelte az Amerika Hangja szerepét. Megállapította, hogy a rádió hatásával mindenütt lehet találkozni, ezért komolyabb intéz37 Uo. 222-223. p. 38 Uo. 223. p.