Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 32. (Kaposvár, 2001)
Szabó Bálint: A szovjet-jugoszláv viszály következményei egy funkcionáriusi értekezlet tükrében
kedésekről is gondolkozni kell. A rádióadó tevékenységét így jellemezte: „Amerika Hangja szervezi a reakciót, és szórja a rémhíreket a kulákokon keresztül a falvakban... Amerika Hangja a kulákok számára a legkedvesebb muzsika. Nyomába támad a felvásárlás, ami Barcson és másutt szinte komoly problémát jelent... A toborzással kapcsolatban például elterjedt Gyékényes körül, hogy az tulajdonképpen a Tito-féle munkakényszer. " 39 Ács szerint a szükséges ellenintézkedés: „Amit azonnal meg kell tenni az az, hogy az alapszervezetekben és tömegszervezetekben, ahol elvétve előfordul, azonnal megszüntessék az Amerika Hangja hallgatásának gyakorlatát. ' ,4 ° Az ellenség elleni harc heve elnyomta a megyei pártbizottság előadójának éberségét. Elszólta magát. Elárulta, hogy az ellenséges adásokat még az alapszervezetekben is hallgatják. Ez pedig komolyan megkérdőjelezi a párttagok rendszer iránti lojalitását. Egy vérbeli funkcionáriushoz burkoltabb célzások illettek volna. Az „elvétve előfordul" kitétel, legfeljebb, csak tompíthatja az elszólás élét. Az a tény pedig, hogy a toborzást a jugoszláviai munkakényszerrel hozták kapcsolatba egyesek, nem csak az amerikai adások számlájára írandó. Sokkal inkább a hazai propagandáéra, amely, úgy látszik, kétélű fegyvernek bizonyult. Tito rémtetteinek sűrű emlegetése nem a jugoszláv pártvezetőt tette gyűlöletessé, hanem az állandó bizonytalanság légkörében félelmet keltett, hogy hátha itthon is valami hasonló következik. Ezt az érzést csak alátámasztotta az, hogy a jugoszláviai állapotok bemutatásának alapjául gyakran a hazai viszonyok karikírozott változata szolgált. Végezetül Ács a propagandáról is ejtett néhány szót, azt még az agitációnál is gyengébbnek minősítve. Leszögezte, hogy „különfél kell róni a járási bizottságoknak és az „agitprop" osztálynak azt, hogy nem szervez előadásokat tömegesen a délszláv határszélen". 41 A megfelelő propagandairodalom felhasználásának szükségességét is hangsúlyozta a titkár: „...a Titot leleplező könyveket, amelyeket nagy érdeklődéssel látnának, terjesszük e helyeken. Ilyenek: Desanti: Titoék arca és álarca, Jouverer: Árulók marshallja, Kirszanov: A jugoszláv nép a fasiszta klikk igájában, stb. Különösen a funkcionáriusoknak kell ezeket tanulmányozni, melyek leleplezik Tito arculatát, s melyeket előadásokban igen jól lehet hasznosítani. " 42 A felsorolt propagandakönyvek címei önmagukért beszélnek. Náluk is többet árul el azonban az a megjegyzés, hogy a könyvek a határszéli leleplező előadásokon jól hasznosíthatók. A határszélen, ahol a dolgozók tudták, hogy „mi van odaát", és ahol a sajtónak több „helyi anyagot" kellett volna közölnie, külföldi szerzők műveinek felhasználását irányozták elő. A fejezet zárómondatai pedig a lakosság és a funkcionáriusok szempontjából is aláhúzták a felvilágosítás jelentőségét: „A lakosság felvilágosítása, öntudatosítása a Tito ellenes harc egyik legfontosabb kérdése. A funkcionáriusok világos látása, elvi szilárdsága, ideológiai felkészültsége pedig kérlelhetetlenné teszi őket, az ellenséggel szemben. " 43 39 Uo. 40 Uo. 41 Uo. 42 Uo. 43 Uo. 223-224. p.
