Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 32. (Kaposvár, 2001)

Szabó Bálint: A szovjet-jugoszláv viszály következményei egy funkcionáriusi értekezlet tükrében

ségként tartják számon. A potenciális ellenség - vélelmezett jelenléte - pedig elegendő a leleplezések megrendeléséhez. Ha mégis kevés leleplezés történik, akkor a leleplezéseket irányítók marasztalandók el, mivel nem álltak hivatásuk magaslatán. A megyei első titkár logikája alapján: a kártevés lehetősége már egyenlő a kártevéssel. A második fejezet a feladatok összefoglalásával és a titkár dörgedelmével zárult: ,,a) A tömegszervezetek megvizsgálása és megtisztogatása. b) A gazdasági szervek megvizsgálása és megtisztítása. Itt nem ártana a vasutat is megnézni, c) A kulákság és a klérus elleni határozottabb fellépés. Az a járási pártbizottság, amely a Megyei Pártbizottság mai komoly figyelmeztetése után is, tovább tűri a ma meglévő állapotokat, menthetetlen hibát követ el. A járási pártbizottságok tehát változtassanak az ellenséggel szembeni fellépésen. "

33 Az előadás első és második fejezetének viszonya hűen tükrözi a korabeli pártfelfogást, mely szerint a párt a társadalom felett áll. Az első fejezetben szó esett az apparátusba befurakodott ellenséges elemekről. A második fejezet pedig az ellenség más területeken való jelenlétéről szólt. A különféle társadalmi és gazdasági szervezetek vezetőinek jelentős része akkoriban párttag volt. Ebből eredően a két fejezet között tematikus átfedés adódik, Ács a két témát mégis elkülönítve tárgyalta. A kapcsolódási pontokat azonban nem tudta teljesen elfedni, pl. a pártszervezetek hatása a gazdaságra, a DISZ és a párt utánpótlás nevelése. Elfedésre nem is volt szükség. A kor logikája szerint, a kérdések demonstratív elkülönítése már elegendő volt annak kifejezésére, hogy a kommunista párt egy külön világ. Egyazon személyekről is külön kell beszélni, ha párttagként kerülnek szóba, és külön, ha más társadalmi funkciójuk alapján. 3. Az agitációs és propaganda munka színvonala A harmadik fejezet témája „Az agitációs és propaganda munka színvonala" volt. Kérdésként Ács sietve megjegyezte, hogy a délszláv kérdésről külön fog beszélni. Ezután egyből a tárgyra tért. A témával kapcsolatos mondandójának élén kritikus megállapítás áll: „Agitációs és propaganda munkánk színvonala a határmenti járásokban alacsony. Ez komoly baj. "

M A rossz fa azonban, furcsa mód, jó gyümölcsöt termett: „A lakosság hangulata nem mondható rossznak. Mellettünk van, sok esetben egész harcosan. Szeretik a Szovjetuniót, Sztálint, a Pártot, Rákosi elvtársat a dolgozók. Bármelyik paraszttal beszélgetünk, azt lehet mondani, mindnyájan tudják, mi van odaát Jugoszláviában, hiszen erről naponta hallanak, vannak tapasztalataik. "

35 A következő mondatok mégis negatív kicsengésűek: „A mi munkánk azonban gyenge. Nincs eléggé erőteljes agitáció, amely határtalan bizalmat keltene Népköztársaságunk ereje iránt, amely mögött a dicsőséges Szovjetunió és Sztálin elvtárs áll. Félelmet nem ismerő dolgozókra van szükség a határ mentén, akik tudják, hogy határaink szilárdak. "

36 Az ellentmondásos állítások és a csapongó fogalmazás mögött, nagyon is, egyértelmű szándék húzódott meg. A lakosság hangulatát, harci szellemét a pártbizottság 33 Uo. 34 Uo. 35 Uo. 36 Uo.