Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 32. (Kaposvár, 2001)

Paál László: Somogy megye sajtója 1945-1950 (Negyedik közlemény)

így írt dicshimnuszt tapasztalatai alapján F. Béla egyéni gazdálkodó már 1946 őszén. És néhány cím a következő négy év terméséből: „Hálás szívvel mond köszönetet a magyar pártküldöttség Sztálinnak és a szovjet köztársaságnak a tanulmányútért"; „A parasztküldöttség beszámolója a rendkívül fejlett szovjet mezőgazdaságról"; „Száll a dal a Szovjetunióról". A Somogyvármegye újságírója nem átallja kihasználni a családjához tartó volt hadifogoly helyzetét és kipréselni belőle néhány elismerő szót a Szovjetunióról: „Nem volt rossz életünk". [?!] „Aki ott dolgozik, jól él".

11 Majd 1949-ben a hozsannázás a világ haladó erői vezérének 70 éves születésnapján és előtte már heteken át. „Jó ember lehet" - közölte a kisgazdák [!] lapja Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének megállapítását Sztálinról, temérdek egyéb minősítés mellett. E jeles alkalomból ugyanis az újság összesen hat oldalából öt és felet a vezér földöntúli képességei, hatalma dicsőítésének szánt a szerkesztőség.

78 Aztán nem sokkal később - gondolható, milyen nagy körültekintéssel kiválasztott - küldöttségi tag, egy somogyi parasztasszony, B. M.-né áhítatos emlékét közölte a lap a moszkvai születésnapi ünnepségről. „Bennünket, a magyar küldöttség tagjait az a megtiszteltetés ért, hogy egy páholyban, a díszünnepségen helyet foglaló Sztálin elvtárstól 20 m-re kaptunk helyet. Az ünnepség 6 óra hosszat tartott. Ez alatt a hat óra alatt állandóan Sztálin elvtársat néztük, aki barnára sült arccal, fiatalosan fogadta a színház nézőterét megtöltő háromezer ember szűnni nem akaró tapsát, éljenzését, a feléje áradó szeretetet és ünneplést. A könnyem is kicsordult, amikor láttam, hogy a mi szeretett vezérünk és tanítónk, felszabadítónk, az egyszerű emberek reménysége, százmilliók vezére milyen szeretettel öleli magához a kis szovjet pionírokat, akik virággal köszöntötték őt, második édesapjukat. "

19 Jellegzetes stílusjegyek a sajtóban A korabeli napilapok stílusát - így a megyei újságokét is - a szürkeség, az egyhangúság, illetve bizonyos időszakonként divatossá váló szavak, kifejezések gyakori ismétlődése jellemezte. (Ami természetesen nem jelenti azt, hogy a lapokban alárendelt szerepet játszó műfajokban - műkritika, ismeretterjesztő írások stb., illetve bűnügyi tudósítások ne őrizték volna meg a jellegüknek megfelelő stílust. A megállapítás elsősorban a politikai, gazdasági témájú cikkekre vonatkozik.) E tekintetben a kommunisták megyei lapja járt élen, de 1948 tavaszától nem maradt el tőle a kisgazdák újsága sem. Nagyjából három jellegzetes stílusjegy elözönlésével találkozhatunk a vizsgált időszakban, különösen annak második felében: az üres frázisokkal, a felszólítást tartalmazó címekkel, mondatokkal és a háborús szókészletre utaló, jórészt az orosz nyelvből lefordított pártzsargonból átvett kifejezésekkel. A tartalmatlan, fellengzős, gyakorta képzavaros szerkezetek, mint amilyen a „munka dicsősége", „apolgári demokrácia sírásói", „az urak és munkásáruló cinko11 S. Napló, 1948. szeptember 8. 78 Svm., 1947. június 12. 79 S. Hírlap, 1949. december 21.