Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 32. (Kaposvár, 2001)

Paál László: Somogy megye sajtója 1945-1950 (Negyedik közlemény)

saik", a „szadista fenevadak", a „szétzúzzuk a reakciót" és rokonaik nem hiányoztak egyetlen lapszámból sem. Akárcsak a hasonló jellegű mondatok: „Mindenhol nagy ütemben folyik az őszi munka"; „Köszönjük, hogy elhozták a szabadságot"; „Arccal az ifjúság felé"; „Az élet megjavult, az élet vidámabb lett". Ez utóbbi, a felhőtlen boldogságot sugárzó jelző elképesztő összefüggésekben került az olvasók elé 1949 második felében. (A válogatás a kisgazdák lapjából való.) „ Vidáman nyíltak meg az iskolák"; „Vidám lelkesedéssel szívja magába az ifjúság a szocializmus eszméjét"; „ Vidáman szalad a vonat az újjáépített zalai hídon". Sőt „A kórházban is vidámabb lett az élet". (No nem a betegeké, hanem - állítólag - a fizetésemelésben részesült dolgozóké.) És a felszólítások - jórészt általános alanyt alkalmazva, de néha személyre szólóan is valamely gazdasági, propaganda- stb. tevékenység elvégzésére. Az alábbi kis példacsokorhoz aligha szükséges bármilyen kommentár. „Hajtsák végre... " [a cukorgyár dolgozói a Tájékoztató Iroda határozatait]; „Fokozzuk... " [a felvilágosító munkát]; „Gyorsítsuk... " [a gabonabegyűjtés ütemét]; „Leplezzük le... " [a gabonaspekulációt]; „Kezdődjék..." [a szántás]; „Javítsukmeg... " [az agitációs munkánkat]; „Teljesítsék... " [a cukorgyári munkások követeléseit]; „Azonnal juttassák vissza a szőlőket... " [az almáskerti parasztoknak]; „ Végezzük el... " [a zselickislakiak a begyűjtést]; „Egyetlen gabonaszem se tűnjön el"; „Fokozzuk... " [az őszi mezőgazdasági munkákat]; „Távozzon... " [Sz. J. tanácsos - követelik a kórház alkalmazottai]; „Gépállomásaink hajtsák végre... " [a fonói értekezlet határozatait és vitassák meg a Szabad Nép bíráló cikkét]; stb. Végül, illően az időszak hidegháborús pszichózisához, amikor meg kellett védeni a békét - stílszerűen szólva: „megnyerni a békeharcot" - azokból a kifejezésekből néhány példa, melyeket a hadi cselekmények szókészletéből merítettek az unalomig visszatérő használatra az újságírók. A cikkekben nem a munkát, hanem a „termelési csatát" szervezik meg Somogyban, majd ugyancsak „csata" folyik az őszi földeken, ahol „ rohamléptekkel" halad a vetési munka és sikereket érnek a „burgonyafronton". Bár ennek némileg ellentmond a híradás arról, hogy „parasztságunk a népi demokrácia őrhelyein" áll [!]. De ez csak nyelvbotlás lehetett, hisz mindenütt a „munka hősei" dolgoznak és „győznek" - egyebek között - a „megtakarítási csatában", meg Boronkán, a "kulákokkal vívott éles harcban" De soha nem szabad lankadni, „folytatni kell a harcot" a munkásosztály érdekében. Vita a lapok között Az azonos városban megjelenő újságok között akkor is elkerülhetetlen a konkurenciaharc, ha viszonylag békésebb időszakban folyik a versengés az olvasók kegyeiért. A koalíciós években azonban a teljes hatalom gyors megszerzése a lapgazdák törekvése, amelynek egyik legnagyobb hatású eszköze a sajtó. A somogyi pártorgánumok között is szinte hónapról hónapra az országos politikai küzdelmekkel párhuzamosan, általuk meghatározott ütemben és módon erősödött és lett egyre durvább a vita. Ami nem elsősorban elvi alapon zajlott. Gyakorta sokkal inkább nemtelen eszközökkel folytatott sajtóháborúról volt szó, amelyben kezdettől a Somogyvármegye ját-