Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 32. (Kaposvár, 2001)

Paál László: Somogy megye sajtója 1945-1950 (Negyedik közlemény)

naponta ismétlődő „példacímmel": „A párt és Rákosi mögé sorakoznak Kadarkút parasztjai"; „A párt tanítja őket"; „Beszélgetés az új pártiskola tanulóival"; „Irányt mutatott Rákosi Mátyás beszéde"; „Aratás előtt"; „Rákosi Mátyás bölcs tanítása"; „A cukorgyáriak is Rákosi elvtárs beszéde után döbbentek rá a hibáikra"; „A kürtöspusztai tsz-ben munka közben is Rákosi elvtárs beszédéről tárgyaltak". És néhány szövegidézet: amikor az ország bölcs vezetőjének rádióbeszédét hallgatták, „a késő éjszakai órákig Rákosi Mátyás nevétől visszhangzottak Kaposvár utcái".

14 Nem lehet megbocsátani Kadarkút parasztjainak, ha „nem tudják teljesíteni Rákosi elvtársnak tett fogadalmukat, azaz nem hozzák be a begyűjtésben mutatkozó hiányosságokat".

15 Végül a legszebb gyöngyszemek egyike: A. L.-né magyaratádi küldött ekként nyilatkozott a Somogyvármegyében felejthetetlen élményéről, melyet a Termelőszövetkezetek Országos Kongresszusán szerzett. „A legszebb pillanat az volt számunkra, amikor megláthattuk szeretett Rákosi elvtársunkat. Másfélé nem is tudtam nézni, mint nagy vezérünkre. Rákosi Mátyás a népi demokrácia néhány problémájáról megjelölte az utat. "

16 A sajtópropaganda másik célja, egyszersmind eszköze „a világ minden szempontból legfejlettebb állama", a Szovjetunió megismertetése és megszerettetése. Csak a dicséret hangján szabadott szólni a „legek" országáról. Egyetlen szó elmarasztalással sem lehetett illetni állampolgárait, politikai rendszerét, a megszálló katonáikat sűrűn előforduló garázdálkodásukért. Ezzel szemben kötelező volt megemlékezni - általában központi anyagok alapján - a meglehetősen gyakori ünnepekről: mindenekelőtt az októberi forradalomról, továbbá Lenin születésnapjáról, a Vörös Hadsereg, a Győzelem napjáról stb. E kötelezettségnek persze a szociáldemokraták lapja kissé visszafogottabban, a Somogyi Hírlap - 1948 nyaráig - a lehető legkisebb terjedelemben és mennél kevesebb frázissal tett eleget. A kommunisták lapja ezzel szemben a hódolat, a felmagasztalás hangján szólt a nagy testvérpártról, a Szovjetunióról, illetve a világhatalom vezéréről, Sztálinról. Részben oly módon, hogy rendszeresen átvette a szovjet hírügynökségek anyagait. (E cikkekhez akkor is kaptak fotókliséket, amikor a magyar belföldi eseményekről ritkábban jutottak illusztrációkhoz a lapok.) Lássunk néhány, e körbe tartozó címet: „A szovjet nő mint anya"; „Hogyan él, dolgozik és szórakozik a Szovjetunió népe?" (A Somogyvárme gye 1946 húsvéti [!] számában.) „Így él a szovjet falu"; „Az agráregyetemen szovjetpélda nyomán új talajjavító eljárást tanítunk"; „Növénynemesítés a Szovjetunióban"; „Jól élnek a moszkvai gyermekek". Aztán könyv és filmismertetések, a tudomány világraszóló eredményei, a gigászi építkezések eredményei stb. A propaganda igazi nagyágyúi azonban a magyar emberek „szívéből jött" ömlengések voltak. Azoknak a fiataloknak, idősebbeknek, városi munkásoknak, értelmiségieknek és falusi embereknek az írásai vagy nyilatkozatai, akik érdemeik - a munkaversenyben elért eredményeik, kiemelkedő pártmunkájuk stb. - jutalmaként szovjetunióbeli utazásban részesülhettek. 74 S. Napló, 1948. április 21. 75 Svm., 1948. március 28. 76 S. Napló, 1950. január 28.