Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 32. (Kaposvár, 2001)
Paál László: Somogy megye sajtója 1945-1950 (Negyedik közlemény)
tották: „Megkezdődött a falvak villamosítása" adta hírül 1946 karácsonyán a Somogyi Világosság. E témáról a következő évben is rendszeresen olvashattak a somogyiak. De milyen beruházásokkal lenne célszerű fejleszteni a megyeszékhelyt és a nagyobb községeket, elsősorban járási székhelyeket? A Somogyvármegye 1946 júniusában „hírlapi ankétot" szervezett, azaz nyilvánosságot kívánt adni lakossági ötleteknek. Nem sok, mindössze néhány elképzelést vetettek papírra az olvasók a következő hetekben. Egyikük - Matolcsy Sándor, a polgármesteri hivatal tisztségviselője - elképzelése azonban megérdemli az ismertetést. O kender- és lenfeldolgozót, húsüzemet, cipőgyárat, fafeldolgozót, autóalkatrész- és vadásztölténygyárat tartott célszerűnek létesíteni, illetve feléleszteni javasolta a vasöntödét és a sörgyárat. Talán egyik esetben sem járt a fellegekben, de végül, mint ismeretes csak a húsüzem valósult meg. Viszont a háttérágazatban felvázolt ötletek - gyógyfürdő, új szálloda, múzeum, közkönyvtár, tanítóképezde, élelmiszeripari főiskola, kollégiumok építése, egy magyar katonai alakulat idetelepítése - többsége a későbbi években, de inkább évtizedekben testet öltött. Somogy törvényhatósági bizottsága a vidék fejlesztéséről tárgyalva a belterjes gazdálkodást tartotta fontosnak. Városi rangra - fürdőjére alapozva - Nagyatádot javasolták emelni, Csurgót iskolavárossá kívánták fejleszteni. 73 A propaganda központjában: a Magyar Kommunista Párt és a Szovjetunió Aligha lehet elítélni egy sajtóorgánumot amiatt, hogy saját pártját igyekszik népszerűsíteni. Az MKP, majd az MDP lapjában a propaganda sajátos eszközei, fogalmai kiemelt helyet foglaltak el a hatalmi küzdelemben. A kommunisták ugyanis meghatározó szerepet tulajdonítottak pártjuknak minden, az ország számára kedvező, valamennyi politikai erő részvételével létrejött eredmény (újjáépítés, földosztás, a forint megteremtése stb.) propagálása kapcsán. Még akkor is, amikor a párt valóságos támogatottsága, súlya a lakosság körében messze elmaradt pl. a kisgazdákétól vagy a szociáldemokratákétól. Amint aztán egyre jobban sikerült kiszorítaniuk a hatalomból vetélytársaikat, elöntötte lapjukat az öntelt melldöngetés, és szinte misztikus erővel ruházták fel minden siker kovácsát, a PART-ot és annak vezérét. A két másik újság visszafogott dühvel viselte el a fennhéjázó magatartást. A laptársuk által alkalmazott eszközökkel, módszerekkel nem tudták felvenni a versenyt. 1947 késő őszéig - az egyesülés előkészítésének kezdetéig - mind a Somogyi Világosság, mind a Somogyi Hírlap megpróbálkozott szembeszállni ezzel a mindent magának tulajdonító, mindenki mást félresöprő, legázoló stílussal. (Lásd Vita a lapok között c. fejezetet.), de óvatoskodó, kulturáltabb hangjuk nem hallatszott messzire. Azaz semmiféle gátat nem szabott a hatalmi tobzódásnak. Ellenkezőleg: lehetőséget kínált a sajtóbunkó újabb és újabb használatára. 1947 említett időszakától aztán a kisgazdák lapja is előbb a lojalitás, majd a behódolás politikáját követte. Külön tanulmányt érdemelne a Somogyvármegye e téren folytatott gyakorlata, a párt dicsőítésében, a személyi kultusz erősítésében kifejtett szerepe. Ez alkalommal azonban meg kell elégednünk néhány jellemző, de mind tartalmában, mind stílusában 73 Svm., 1946. június 28., július 5., november 20.