Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 32. (Kaposvár, 2001)

Paál László: Somogy megye sajtója 1945-1950 (Negyedik közlemény)

1947 őszén öles betűkkel közölték a megyei újságok a kaposvári üzemek - így a cukorgyár, a konzervgyár és a gőzfürdő - államosításáról szóló hírt.

71 1947 második felében megindult a hároméves terv végrehajtása. A lapok hírül adták a kormány fenyegetését: halállal büntetik a szabotálását. Aztán az év során, majd a következő években is elözönlötték az újságok oldalait a feszített - megemelt - terv megyei, vállalati, üzemi stb. teljesítéséről, a termelési eredményekről, gazdasági sikerekről, és mindezek motorjának szánt munkaverseny-mozgalomról szóló híradások: elsősorban tudósítások, de jelentősebb esetekben kisebb vagy nagyobb riportok, porték. E témában messze a Somogyvármegye járt az élen. Lelkes versengés az élet minden területén - városokban és falvakban, üzemekben és a földeken, hivatalokban és oktatási intézményekben. „Természetesen" alulról kezdeményezve, valójában azonban igencsak direkt módon felülről irányítva. A lapokból „naprakészek" voltak az olvasók arról, hogy éppen hol áll Kaposvár, avagy egy-egy járás a zsírbeszolgáltatás terén, a megye lakossága örömmel vette tudomásul, hogy a somogyi parasztság száz százalékig teljesítette az őszi vetési tervet, és bizonyára porig sújtotta a tudósítás, amely szerint lemaradt szűkebb hazája a kukorica-betakarítási versenyben. De új erőre kapott, amikor azt olvasta, hogy Somogy dolgozó parasztsága nagy lelkesedéssel kapcsolódott be az új mezőgazdasági versenybe. És felháborodott a barcsi fűrészüzem vezetőjének magatartásán, aki rajt ül az újítási javaslaton.

72 (De hát mit is lehetett várni az egykori horthyista katonatiszttől?) Majd egy csapásra derűlátóvá vált, amikor azt olvasta, hogy munkaverseny indul a somogyi közmunka-nyilvántartók között, vagy arról értesült, hogy 115 %-ra teljesítette tervét a kaposvári kórház elmeosztályának főápolója, aki azonban ezzel nem elégszik meg: célja a 135 % elérése. Az viszont örök rejtély marad, mit kezdtek azzal a hírrel, hogy a bárdibükkiek megnyerték a páros versenyt a balatonújhelyiekkel szemben. A kommunisták lapja - a párt jellemző voluntarista politikájának megfelelően - azzal is próbálta segíteni a termelés fokozását, a hatékonyság növelését, hogy rendre megszabta az időszerű tennivalókat. „Előkészíteni a traktorokat." „Ne legyen fennakadás az üzemanyag esetleges hiánya miatt." „Hogyan kell permetezni." „Az őszi szántásnak abban a pillanatban meg kell indulni, amint lehullik az eső. " „A szántáshoz a nyersanyagot [?] mindenképpen elő kell teremteni. " „Minden erőt mozgósítani kell." „Meg kell kezdeni az építkezést Kaposváron." „Mikor ellessük állatainkat?" „ Több juhot Somogyba!" „ Válogatás nélkül csépeljenek!" „Mikor végezzük az újbor fejtését?" „Somogyi virtussal a beszolgáltatásért. " (Lásd még a Jellegzetes stílusjegyek... c. fejezetet.) Az 1949-50-es évek gyakori pozitív szereplői voltak a gépállomások, illetve traktoristái - köztük nők is! - az egyre nagyobb, szebb eredményeket felmutató - a valóságban kínlódó termelőszövetkezeti csoportok, a szovjet kőműves, Maximenkó módszerét alkalmazó építők, a begyűjtési előírásokat pontosan teljesítő gazdák, a falu áruellátását biztosító földműves-szövetkezetek. 1946 közepén egyre erőteljesebben foglalkoztatta a politikusokat, a pártokat és a sajtót a megye hosszabb távú fejlesztése. A legfontosabb tennivalót központilag irányí71 Svm., 1947. szeptember 16., 18., 27., 29., október 2. 72 Svm., 1947. november 20.