Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 32. (Kaposvár, 2001)

Gárdonyi Máté: 1944^15 eseményei a Zselickislaki Plébánia história domusában (Forrásközlés)

1944^5 ESEMÉNYEI A ZSELICKISLAKI PLÉBÁNIA HISTÓRIA DOMUSÁBAN (Forrásközlés) GÁRDONYI MÁTÉ 1. A história domusok, mint a hely történetírás forrásai Plébániai évkönyvnek vagy krónikának (história domus, história parochiae) nevezzük azt a kéziratos könyvet, amelybe az egyes plébánosok mindazt beírják, ami hivatali idejük alatt községükkel, híveikkel, illetve önmagukkal történt. A rendházak életéről szintén história domusok adnak számot. A műfaj eredete a középkori monostorok évkönyveire (annales) vezethető vissza. Ezekben az évkönyvekben a szerzetesek feljegyezték közösségük eseményeit, továbbá az általuk fontosnak tartott egyházi és világi híreket, általában igen szűkszavúan, csak a tényekre szorítkozva. Mindazonáltal az évkönyvek szinte kizárólagos és többnyire megbízható forrásai a középkori köz- és egyháztörténetnek, így a korai magyar történelemnek is (pl. Altaichi, Fuldai, Hildesheimi Evkönyvek). Az annales műfaj legfőbb szabályát, a tényszerűséget követik az egyes plébániák eseményeit általában évenként rögzítő história domusok. Magyarországon igen sok plébánia esetében a könyv vezetése már a XVIII. század végén megkezdődött, bár hivatalos püspöki elrendelésére egyházmegyénként különböző időpontban került sor. Vácott már 1774-ben, Veszprémben 1850-ben, Esztergomban 1858-ban született ilyen utasítás. Ezekben az egyházmegyékben a história domusok szinte hiánytalanul fennmaradtak, míg az Egri és a Kalocsai Főegyházmegyékben alig találhatók meg. A XIX. század végétől a református egyházközségekben is keletkeztek a legfontosabb változásokat rögzítő omniariumok.

1 A plébániával összefüggő eseményeket kezdetben ki-ki a maga elgondolása szerint foglalta össze. Csak a XX. század első felében születtek magyar nyelven olyan módszertani írások, amelyek a plébánosokat a história domus vezetésében segítették és elvi útmutatással szolgáltak. Vanyó Tihamér szerint a plébániatörténet-írás fő szempontja az őszinteség és az adatszerű hűség kell, hogy legyen, ugyanakkor a feljegyzés nem válhat számhalmazzá és tőmondatos felsorolássá sem. Értékesek azonban a plébános egyéni észrevételei is, ha azok nem mennek a tárgyilagosság rovására. „A szük1 Dóka Klára: Plébániák, gyülekezetek, hitközségek iratai. Történeti áttekintés 1950-ig. In: Magyar Egyháztörténeti Vázlatok 2 (1990) 217-222. p. - Magyarországi egyházi levéltárak fondjegyzékei II. A Magyarországi Katolikus Egyház levéltári anyagának fondjegyzékei 2. rész: plébániai levéltárak. A kötet. Bp., 1986, 5-12. p.