Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 32. (Kaposvár, 2001)

Gárdonyi Máté: 1944^15 eseményei a Zselickislaki Plébánia história domusában (Forrásközlés)

séges adatok hűes gondos közlése mellett éppen a frissen folyó élet ütemének megörökítése és a személyes átélésnek közvetlensége adja meg az évkönyvnek kívánt és becses jellegét. "

2 Félegyházy József két szempont érvényesítését kívánta meg a plébánosoktól: egyrészt tartsák szem előtt, hogy a későbbi korok hasznos forrásként fogják kezelni bejegyzéseiket, másrészt feleljenek meg annak a teológiai követelménynek, hogy az egyház, s benne a helyi hitközség élete szent, vagyis a konkrét történelmen túlmutató dimenziója van. Félegyházy fontosnak tartotta a „külső történet", vagyis az események tényszerű leírása mellett a „belső történet", azaz a hitélet nagyobb összefüggéseinek feltárását is. Míg az előbbi esetében a naplószerű vezetést ajánlotta, a hívekre vonatkozó általános jellemzéshez 5-10 éves időtartamot tartott célravezetőnek. Ezzel kapcsolatban felhívta a figyelmet a szociológiai megfigyelések hasznára, mivel az egyházközség élete csak társadalmi beágyazottságában vizsgálható a maga teljességében.

3 A plébániai évkönyvek természetesen nem használhatók kritikátlanul a helytörténetírás során. Bár számtalan esetben kizárólag belőlük meríthetünk adatokat a XVIIIXIX. századi egyházi és világi életről, mindazonáltal mérlegelnünk kell forrásértéküket. A több évszázadra visszanyúló történeti leírások közül azok bírnak nagy jelentőséggel, amelyek később elveszett régebbi dokumentumok másolatait tartalmazzák. Például a Nyögéri Plébánia história domusa ezáltal 1415-ig, a mátraszőllősié 1526-ig nyúlik vissza. Ugyanakkor azokra a részben szájhagyományon alapuló feljegyzésekre is lehet támaszkodni, amelyek a község betelepüléséről, a népesség változásairól adnak hírt. A napi eseményeket rögzítő feljegyzések értékét növeli, hogy a községek régi közigazgatási iratai kevéssé maradtak meg, így sok esetben pótolhatatlanok ezek az információk. A história domus adatainak feldolgozása azonban ki kell, hogy terjedjen a plébániai iratanyag más természetű dokumentumaira is, elsősorban az anyakönyvekre, az egyházlátogatási jegyzőkönyvekre (visitatio canonica), a levelezést tartalmazó jegyzőkönyvekre (protocollum), továbbá a kegyúri, iskolai és egyesületi iratokra. * A história domusok használhatóságát olykor megnehezíti a műfaj természetéből adódó szubjektivitás. A plébános, aki többnyire szereplője az eseményeknek, sok esetben nem tud kellő távolságtartással írni. Olykor súlyos aránytalanságokat, hiányokat találunk a feljegyzésekben, hiszen a plébános nem feltétlenül azt tartotta megörökítésre érdemesnek, ami utólag annak bizonyult. 1950 - de legkésőbb 1956 - után a história domusokban rögzített események köre többnyire a legszűkebben vett hitéletre, vagyis az istentisztelettel kapcsolatos ügyekre korlátozódik: ez a „sekrestyébe szorított" egyház időszaka. 2. A história domusok vezetésére vonatkozó rendelkezések a Veszprémi Egyházmegyében A Veszprémi Egyházmegyében a história domusok vezetését Ranolder János püspök (1849-1875) tette kötelezővé 1850. november 6-án kelt körlevelében. A főpásztor első plébánialátogatásainak fényében így írt papjaihoz: 2 Vanyó Tihamér. A plébániatörténetírás módszertana. Pannonhalma, 1941, 37-39. p. 3 Félegyházy József: A História domus vezetéséről. Egyházi Lapok, 1936, 296-298. p.