Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 32. (Kaposvár, 2001)
Csóti Csaba: Dokumentumok a „Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara - Kaposvár" történetéből 1920-1921 (Forrásközlés)
problémájának megoldására. Azt követően azonban, hogy 1920. június 4-én Trianonban sor került az új Magyarország térbeli helyét is „kijelölő" békeszerződés aláírására, az ország legsürgetőbb kérdésévé a gazdasági reorganizáció vált. Ehhez pedig elengedhetetlennek tűnt a kamarai szervezet újjáélesztése, működtetése is. Ráadásul a pécsi kamara csak akkor állhatott fel újra, ha a baranyai megyeszékhely ismét magyar fennhatóság alá kerül. Csakhogy a jugoszláv kivonulás - a békeszerződés aláírása ellenére - késlekedett. Sőt egyre inkább úgy tűnt, hogy ,,Pécs visszatérte" akár évekig is elhúzódhat. 18 Ebben a helyzetben született meg az elhatározás, hogy a Dél-Dunántúlon ideiglenesjelleggel iparkamarai kirendeltséget kell felállítani. A kirendeltség felállítására Kaposváron került sor, a szervezési munkát - miniszteri biztosként - Tallián Andorra, Somogy vármegye alispánjára bízták. Bár a jelenleg rendelkezésünkre álló dokumentumok tanúsága szerint a kamarai kirendeltség szervezésének kezdeményezése a Kereskedelemügyi Minisztériumból érkezett, valószínűnek látszik, hogy az 1920. november 16-án kelt minisztériumi felhívást megelőzhette egy Kaposvárról kiinduló informális kezdeményezés, melyben talán Mayer Bertalan, helyi húsüzem-tulajdonos játszott jelentős szerepet. 19 Jelenleg nincsen tudomásunk olyan forrásról, mely ezt bizonyítaná. Az előkészítő tárgyalások és a kamarai tagválasztások lefolytatása után a „kirendeltség" végül 1921. július 7-én tartott közgyűlésén Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara - Kaposvár néven kezdte meg működését. A kamaraszervezés során egyértelműen kiderült, hogy míg a minisztérium a „kaposvári kamara" felállítását ideiglenesnek, addig a kaposvári gazdasági élet szereplői véglegesnek tekintik. Számukra a július 7-i alakuló közgyűlés egy új, kaposvári székhellyel szerveződő, Somogy és Tolna vármegyékre kiterjedő kamarai hatóság kezdetét jelentette. A két eltérő felfogásnak a dokumentumokban tükröződő szembenállása azonban eleinte mégsem lehetett egyértelmű. Legalábbis erre utal, hogy a kaposvári székhelyű kamara területén, minisztériumi jóváhagyással, négy - korábban nem létezett - választási kerületet alakítottak ki (Balatonboglár, Lengyeltóti, Dombóvár, Hogy ész központokkal). Ez, és a helyi sajtóban megjelent, ellenőrizetlen hírek arra utalnak, hogy eleinte talán Budapesten is lehetett támogatója Kaposvár későbbi önálló kamarai szerepvállalásának. Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi miniszter azonban 1921 nyarán többször megismételt leiratában úgy rendelkezett, hogy a kamarai székhely 1921. december l-jétől ismét Pécs lesz. Többször felvetődött ugyan, hogy - mivel az országhatár megváltozása miatt a kamarai beosztás is megváltozott - később kialakítanának egy kaposvári kamarai kerületet is, erre azonban végül nem került sor. A „kaposvári kamarára" vonatkozó források tematikailag két fő csoportra bonthatók. Az 1-8. számú dokumentumok a kamarai testületek megszervezéséről, és az iparos- és kereskedőtársadalom első világháborút követő újjászervezéséről szólnak. Jelentőségük, hogy - az elsősorban kaposvári - iparos- és kereskedőtársadalom „vezetői" a 18 Bár a baranyai területek hovatartozása ekkor már végképp eldőlt, a kortársak a jugoszláv propaganda, illetve a kivonulás késleltetése, és a békeszerződéssel szembeni bizalmatlanság miatt tartottak egy esetleges jugoszláv annexiótól. 19 Egyes utalások szerint Mayer „szorgalmazására és buzdítására" alakult meg az ideiglenes kamara. L. Dömjén Miklós (szerk.): Somogy vármegye Trianon után. Budapest, 1930, 136. p. (A továbbiakban: Trianon után.)
