Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 32. (Kaposvár, 2001)
Csóti Csaba: Dokumentumok a „Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara - Kaposvár" történetéből 1920-1921 (Forrásközlés)
A Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara 1880-ban alakult meg, azt követően, hogy Somogy, Tolna és Baranya megyék, Pécs székhellyel kiváltak a Soproni Kereskedelmi és Iparkamarából. 11 A kamarai rendszer szerkezetéből adódóan a kamarai választmány „beltagjai", vagyis a mindenkori kamarai székhely vállalkozói, jóval előnyösebb érdekérvényesítő pozícióba juthattak, mint az úgynevezett „kültagok", vagyis a székhelyen kívüli területeken megválasztott választmányi tagok. így az önálló kamara megszervezése elsősorban a pécsi vállalkozók pozícióit erősítette. Tekintettel arra, hogy a kamara megalakulásakor Somogy és Tolna megyék gyáriparral nem rendelkeztek, kisipari és kereskedőtársadalmuk pedig éppen kialakulóban volt, ez az „aránytalanság" akkoriban senkit sem zavart. Több tényező hatására az első világháború kitörése előtt ez a helyzet megváltozott. A változás elsősorban Somogy megyében, pontosabban Kaposváron következett be. A mezőgazdasági jellegű, „nagybirtokos Somogy" megyeszékhelyén a századfordulón már jelentős számú iparból-kereskedelemből élő polgár élt. 12 1920-ban a 29 610 lakosú városban 1342 önálló iparost, illetve 1363 kereskedelemmel foglalkozó személyt találunk. 13 Ha az összes iparból és kereskedelemből élőt, illetve eltartottjaikat is számba vesszük, akkor elmondhatjuk, hogy a teljes lakosság 41 %-a (12 222 fő) megélhetése kötődött az említett gazdasági formákhoz. 14 Az 1870-es évektől meginduló vasútfejlesztés a századfordulóra kedvező infrastruktúrát teremtett ugyan, azonban a távolsági kereskedelembe Kaposvár ekkor még nem tudott bekapcsolódni. 15 A századfordulón indultak meg az első jelentősebb kísérletek a drávai vízi út kihasználására is, mely elképzelésekben központi szerep jutott a kitűnő természeti adottságokkal rendelkező Barcsnak. Ezeknek a változásoknak a hatására a somogyi „gazdasági elit" kezdte kényelmetlenül viselni a pécsi kamarai fennhatóságot. 16 Az ekkorra már komoly iparvárossá fejlődött Pécs pozíciói azonban megingathatatlanok voltak. Mindez hirtelen megváltozott, amikor 1918. november 14-én, az úgynevezett „belgrádi katonai konvencióra" hivatkozva, a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság csapatai a Dél-Dunántúlon megszállták Baranya megye majd' egész területét, továbbá Tolna megye Völgységi, valamint Somogy megye Barcsi és Szigetvári járásait. 17 Pécs idegen uralom alá kerülésével a főként beltagokra támaszkodó kamara működése gyakorlatilag megszűnt, a demarkációs vonal hamarosan bekövetkező lezárásával pedig a kamarai székhely és a „területek" között minden kapcsolat megszakadt. A két forradalom, majd az ellenforradalom első hónapjaiban természetesen senki sem gondolt a pécsi kamara 11 Kopasz, 164. p. 12 Erre vonatkozólag 1. Tóth tanulmányát. (Különös tekintettel a tanulmány végén elhelyezett IV. tábla adataira.) 13 Andrássy, 1975. 366. és 374. p. 14 Uo. 15 Tóth, 313. p. 16 Erre vonatkozólag lásd jelen forrásközlésünk 14. dokumentumában megfogalmazott, rendkívül elfogult, „visszatekintést". 17 A megszállás eseménytörténetére vonatkozólag 1. Szú'ts Emil: Adatok a megszállt Baranya-Pécs közigazgatásának helyzetéhez és a visszacsatolás politikai előkészítéséhez In: Baranyai Helytörténetírás. Pécs, 1982. és uő: Az elmerült sziget. Pécs, 1991., valamint Gergely Ferenc-Kőhegyi Mihály: PécsBaja-Baranya háromszög történeti problémái. Baja, 1974. Ujabban: Csóti.
