Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 32. (Kaposvár, 2001)

Szántó László: Képviselő-választások Somogyban Tisza Kálmán miniszterelnöksége idején, 1875-1890

karhatalmi segédletet. Tallián Béla részletes jelentést kért a főszolgabírótól s ezek után arról tájékoztatta az ellenzék képviselőit, hogy indokoltak a hatósági intézkedések, nincs szó a törvényesség megsértéséről. Mindenesetre érdekes lehetett az a választás, ahol a szavazást tömeges letartóztatás és a karhatalmi egységek ilyen mértékű előzetes beszállásolása kísérte. A szokásos egy-egy századnyi katonaság kirendelése ezúttal is megtörtént minden választókerületbe, Kaposváron pedig az itt állomásozó két századnyi alakulat állt rendelkezésre. Tény, hogy több főszolgabíró ennél is nagyobb létszámú karhatalmat kért, de a Honvédelmi Minisztérium jelezte, nem áll módjában ennél nagyobb számú katonaságot kirendelni a Somogy megyei kerületekbe. A választási mozgalmak eredményeként a korábbinál valamivel több, 19 jelölt indult a képviselő-választáson Somogyban. A Szabadelvű Párt erőfeszítései nyomán egy kivétellel - minden kerületben tudott jelöltet állítani, kik közül csak Széchényi Pál indult az előző választáson is e párt színeiben. A kormánypárt jelöltjei között volt olyan, ekkor a megyei főszámvevői tisztet betöltő személy, aki 1881-ben a függetlenségi ellenzék színeiben indult a választáson. A Negyvennyolcas Függetlenségi Párt továbbra sem tudott jelöltet állítani azokban a kerületekben, ahol - részben az ismert képviselők antiszemitizmusa miatt is - a legerősebb volt a zsidóellenesség. A választáson 2-3 jelölt lépett fel antiszemita programmal s volt két - eléggé súlytalan - jelöltje a Mérsékelt Ellenzéknek is. A lassan-lassan „örökös" képviselőnek számítható Fornszek Sándor, valamint Pulszky Károly (kormánypárt) kivételével somogyi lakosok indultak harcba a mandátumokért. A leköszönő képviselők közül heten próbálták megőrizni mandátumukat, további öten voltak már képviselők vagy jelöltek. A szereplők társadalmi állását tekintve feltűnő, hogy számottevően növekedett a különböző értelmiségi foglalkozású személyek súlya a választási harcban, tehát a helyi politikai életben is. Bár Széchényi Aladár személyében egy újabb arisztokrata is erősítette a kormánypártot, a somogyi illetőségű jelöltjeik közül két-két személy az egyházi és a hivatali, tehát közszolgálati értelmiségi pályán működött. A függetlenségi ellenzék jelöltjeinek személyében nem történt érdemleges változás. A tárgyalt időszak utolsó általános választásához érkezve, röviden foglalkozni kell azzal a kérdéssel, hogy a két évtized távlatában hogyan alakult a szavazati joggal rendelkező somogyiak száma és társadalmi megoszlása. A változás mértékét behatárolta az a tény, hogy az uralkodó rétegek - elsősorban a nemzetiségek növekvő számától való - félelmei miatt elmaradt a választójog kiterjesztése. A megye népessége időközben több mint 10 %-kal növekedett (1870 és 1891 között). A közölt összehasonlító táblázat az előző tanulmányban már publikált adatok, valamint a Központi Választmány 1887. évi anyagában található összesítő kimutatások alapján készült. Az 1874. évi tc. által külön kategóriába sorolt föld vagy házbirtoklási jogosultság lényegében egybeesik az 1848-as szabályozás birtok szerinti kategóriájával. A jövedelem szerinti jogosultság alatt 1869-re vonatkozóan egyesítettem a kézművesség, kereskedés és jövedelem szerinti jogosultság adatait. Kaposvár mezőváros, ill. 1873-tól rendezett tanácsú város adatait természetesen magukban foglalják a kaposvári választókerületi adatok is.