Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 32. (Kaposvár, 2001)
Szántó László: Képviselő-választások Somogyban Tisza Kálmán miniszterelnöksége idején, 1875-1890
selő lemondása miatt vált esedékessé. Csépán Antal alispán még a választás éjszakáján tájékoztatta a főispánt egy közvetlen hangvételű levélben 28 a szavazás lefolyásáról. A leírás szerint alig több mint 20 ember jelent meg a szavazóküldöttségek előtt, ezért a választási elnök már 9 órakor képviselőnek nyilvánította a Negyvennyolcas Függetlenségi Párt színeiben indult Szabó Kálmán ügyvédet, Kaposvár akkori polgármesterét. A nap folyamán azután több száz fős balpárti tömeg jelent meg, akik követelték, hogy szavazhassanak az „igazi" 48-as jelöltre, Németh Ignác volt polgármesterre. A sajátos közjáték összefüggésben volt, természetesen nemcsak a függetlenségi ellenzék hagyományos megosztottságával, hanem a megerősödött antiszemita irányzat párton belüli jelentkezésével is. A negyvennyolcasság, ül. a forradalom és a nemzeti szellemiség, valamint a következetes liberalizmus képviseletének nehézségei, az immáron másfél évtizedre nyúlt ellenzéki szerepkör miatt felerősödtek a belső ellentétek e politikai csoporton belül. Voltak, akik a nemzeti törekvések vagy a forradalmi célok radikálisabb képviseletében, mások a kiegyezés, a dualista rendszer tényének kényszerű elismerésében, tehát a közjogi ellenzékiség részleges feladásában keresték egy sikeresebb politizálás lehetőségeit. A somogyi balpártiak közül viszont nem kevesen, köztük ismert vezetők is az antiszemita mozgalom felé orientálódtak, s úgymond, a keresztény értékeket és érdekeket képviselő szervezetet igyekeztek megalakítani 1882 nyarán-őszén. A mozgalom somogyi társadalmi bázisa részben a nagy számban deklasszálódó kis- és köznemesi eredetű birtokosok, részben a kisparasztság köréből verbuválódott, akik könnyen elfogadták azt a „tételt", hogy a „haszonleső" zsidó pénzkölcsönzők, bankok és kereskedők anyagi romlásuk okozói. Ismeretes, hogy a negyvennyolcas ellenzék szavazóinak többsége is e társadalmi rétegekből került ki, ezért a párt liberális szemléletű, józan alapállású vezetőinek kemény küzdelmet kellett folytatniuk ezekben az években az antiszemita befolyás ellen. A következő néhány év somogyi politikai közéletének tehát egyik meghatározó kérdése volt az antiszemita politikai mozgalom erősödése, amely jelentősen gyengítette a balpárti ellenzéket, amelynek újabb helyi vezetői léptek fel antiszemita programmal, s közülük Szalay Károly a tiszaeszlári perben egyik ügyvédje volt Solymosinénak. Ez a politikai folyamat felgyorsult az után, hogy 1883. októberében Istóczy Győző megalapította az Országos Antiszemita Pártot, részben az 1884-ben esedékes képviselő-választások közeledése miatt. Tisza két belügyminiszteri körrendeletben 29 is felhívta a helyi hatóságok figyelmét arra, hogy határozott fellépéssel akadályozzák meg a ,faj- és felekezetek közötti" békétlenséget szító izgatásokat. A zsidóellenes agitáció egyik alkotóeleme a vagyonosodásukkal kapcsolatos propaganda volt, amely érthető hatással volt a választási gyűlések hangulatára is. Már korábbi hatósági jelzések bizonyítják, hogy Somogyban is jelentkezett a szocialisztikus eszmék hatása, amit - természetesen - eltúloztak a hatalom képviselői, illetőleg az 1869-es választáshoz hasonlóan azt igyekeztek bizonyítani, hogy a radikálisabb függetlenségiek agitációja is ilyen célokat hirdet, ilyen vágyakat ébreszt. Pl. a Somogy 1884 februárjá28 SML, IV. 401 ./A./18/1881. sz. 29 Uo. 36., 56. sz. A két belügyminiszteri rendeletet 1884. febr. 24-én és márc. 22-én tették közzé.
