Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 32. (Kaposvár, 2001)

Kaposi Zoltán: A magyarországi nagybirtokrendszer változásai (1700-1945)

központi akaratnak megfelelően hasznosították. A reformkorra már egyértelműen az a kerületi rendszer vált divatossá, ahol az egyes kerületek egyben önelszámolási egységekként működhettek, valamilyen centrális direktori irányítás és általában szigorú elszámoltatás mellett. Példának hadd említsük meg a történeti Somogy vármegyében lévő, csaknem 24 000 holdas vrászlói uradalmat, amit a tulajdonosa 1832-41 között vásárolgatott össze, s kezdetektől fogva arra törekedett, hogy a számtartóságokba szervezett négy kerület (ispánság) területi mérete ne lépje túl az 5-6000 magyar holdat, amely kerület mindegyike egy-egy központból átlátható, nyomon követhető, könnyen és olcsón irányítható egységgé vált. A vrászlói uradalom irányítási rendszere az 1840-es években Zichy gróf mint vagyonkezelő Igazgató (Tárnok Alajos) Vrászlói Apáti számtartóság számtartóság Vrászlói Miháldi Bolhási kerület kerület kerület A kerületekbe való szervezés alapvető célja az általunk ismert uradalmakban a készpénzjövedelem iránti igény növelése, a profitorientált gazdálkodás megszervezése, illetve a korszellemhez való igazodás társadalmi igénye volt. Éppen ezért nem véletlen, hogy az 1840-es évektől kezdve a magyarországi földbirtokrendszeren belül igen sok kis területű eladás jött létre, olyan földértékesítés, amely a nagyüzemi gyakorlatba nehezen vagy egyáltalán be nem illeszthető típusú földek eladására vonatkozott. Azokon a területeken, ahol alapvetően a népességhiány volt a jellemző, a bérleti rendszertől várhatták a megoldást, amelynek egyik tipikus jellemzője volt az ún. allodiális parasztbérlet, hiszen a jobbágyoknak, zselléreknek amúgy is mindig kevés földjük volt, amit most 3-6 éves időszakokra meg tudtak növelni, ennek ellenértéke pedig a mindig kevés munkáskéz biztosítása volt a földesúr részére. Mindez világosan mutatja, hogy a gazdasági modernizáció lényegesen érintette a hagyományos nagybirtokrendszert, s közelebb hozta egymáshoz a jogi értelemben vett birtokot és az üzemet. A racionális üzemvezetés általában vagy birtokméretcsökkentést, vagy - s erre is van példa - dinamikus birtokállomány-növekedést hozott magával, amit persze ráfordítások lehetősége, valamint a költségszint optimális szintje mindig behatárolt. A világpiaci gazdasági folyamatokkal tisztában lévő, kereskedelmi és pénzügyi területeken működő szakemberek is azzal a céllal vásároltak maguknak nagybirtokot, hogy ott prifitábilis gazdálkodást folytassanak. Erre jó példa a Sina család dinamikus földgyűjtése. Tudvalevőleg az 1840-es évek közepe felé vették meg a Viszlói kerület