Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 32. (Kaposvár, 2001)
Kaposi Zoltán: A magyarországi nagybirtokrendszer változásai (1700-1945)
kosok akár olcsón is hajlandók megszabadulni korábbi örökségüktől, elkezdte a teljesen széthullott uradalmat felvásárolni, összeszedni. Mindjárt hozzá kell tennünk, hogy jogi tudását, vármegyei befolyását kihasználva néha csalással, megtévesztéssel, hazugsággal, lepénzeléssel stb. tette ezt, de végül is eredményes volt. 1804-re a korábbi birtoknak 3/4-ét már magáénak tudhatta, s úgy vásárolgatott, hogy abból egy egységes uradalmat hozzon létre. Mutatja Boronkay megállapodását a hosszú birtokvásárlási folyamat végére, hogy a XIX. század elejére megkezdte az alsóbogáti kastélyának felépítését is. A birtoképítés ugyanakkor presztízs és befolyás növekedéssel járt együtt. Ahogyan a vármegye vagyonosabb emberei közé emelkedett Boronkay, úgy nyíltak meg előtte a megyei tisztségek, aminek végeredménye, hogy két országgyűlésre is követté választották. A 25 000 hold már tekintélyes földbirtok, ugyanakkor fiúörököse nem volt, egyetlen leánya a fentebb már említett gróf Festetics Imre felesége lett. II.5. A gazdasági racionalizáció és az uradalmak kapcsolata A vizsgált időszakban a magyar gazdaság rendszerét igen erőteljesen befolyásolta a birodalomba való beletartozás, amely léthelyzet a magyarnál lényegesen fejlettebb osztrák ipar és városiasodás miatt igen erőteljes külső keresleti kihívásokat is magával hozott. A 250 éves periódus alatt a külső kereslet szempontjából a legerőteljesebb ciklusok valószínűleg az 1740-63, illetve az 1788—1815-ös évek háborús kereslete, az 1820-as évek gyapjúkereslete, az 1830-40-es évek gabonakereslete, az 185073 közötti időszak világgazdasági fellendülést is jelentő mezőgazdasági, de főleg gabonaigénye, valamint a dualizmus teljes időszakát átívelő, bár intenzitásában változó nagyságrendű gabonakereslete volt. Nincs lehetőségünk az egyes jelentősebb konjunkturális időszakok sajátosságainak elemzésére, témánk szempontjából inkább csak az a fontos, hogy ezek az időszakok természetesen a magyarországi uradalmak tulajdonosait is erőteljesen érintették. A konjunktúra a földbirtokosok számára általában a föld értékének emelkedését hozta magával, ugyanakkor lehetőséget biztosított a készpénzjövedelmek erőteljes növelésére. Gyorsan terjedtek az ilyen korszakokban a nyugati agrár-szakírás magyarra fordított művei, nagyobb munkaerő-piaci kereslet jelentkezett képzett gazdatisztek iránt, s általában a piaci fellendülések az uradalmak területi és gazdálkodási rendszerének igen nagy mértékű átalakulását is magukkal hozták. A gazdasági racionalizáció során a majorsági üzem megszervezését, a szükséges munkaerő biztosítását és a szükséges ráfordítás-növelő juttatások emelkedését láthatjuk a magyarországi gyakorlatban, rövidebben a termelési tényezők mindegyikének pozitív változását regisztrálhatjuk. A hajdani nagybirtok (mint jogi egység) egyre inkább azzal találhatta magát szembe, hogy vannak olyan részei a területnek, amelyek gazdaságilag nehezen szervezhetők egybe, messze vannak a központoktól, kicsik a területek stb. Éppen ezért számos nagybirtok esetében megfigyelhető az a tendencia, miszerint a XVIII-XIX. század fordulóján vagy megpróbáltak megszabadulni az ilyen szélső területektől, vagy pedig jó esetben valamely rokon vagy megbízható árendás kapcsán kiadták bérletbe. Azokat az egységeket viszont, amelyek közel voltak egymáshoz, tevékenységük központilag átlátható és koordinálható volt, általában a jószágkormányzóságon belül kerületekre, ispánságokra osztották, kiépítették a megfelelő birtokgazdálkodási hivatalszervezetet, az ottani lakosság munkaerejét pedig a