Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 32. (Kaposvár, 2001)

Kaposi Zoltán: A magyarországi nagybirtokrendszer változásai (1700-1945)

erőt feltételező kapásnövények (cukorrépa, kukorica, zöldségfélék, stb.), a termelés részben intenzifikálódhatott. Az állattartás is eddigre vált tenyésztéssé: új fajták terjedtek mindenfelé az országban. Az ipar néhány ágazatának fejlődése (cukor-, szesz-, textilipar, stb.) jelentős piacokat tudott biztosítani a mezőgazdasági termelőknek. Az 1890-es évek filoxéra-járványa után megkezdődött a szőlőterületek átalakítása. A gépesítés továbbfejlesztése is jelenthetett tartalékokat. A századforduló gazdálkodását bemutató uradalmi monográfiák bizonyítják, hogy újfent az uradalmak voltak az átalakulás motorjai: a tőkeigényes gazdálkodás megteremtése szinte kizárólagosan ehhez az üzemfajtához kötődött. A külső- és a belső, kereslet kielégítése még mindig nagy vonzerőt jelentett, jelentős mennyiségű piaci felhozatalt csak az agrárnagyüzemek tudtak produkálni. A magyarországi uradalmak nagy része erre korszakra vált igazából mezőgazdasági nagyüzemmé, ahol szinte általánossá vált a modern könyvelés, a piaci szemlélet, a bérmunka alkalmazása, a szakképzett munka felértékelődése. Az uradalmi gazdaság minőségi termelése és tevékenysége főleg akkor szembetűnő, amikor a kisebb területtel rendelkező gazdaságok elmaradottságát szemléli a kutató: bár vannak sajátos termékszerkezettel rendelkező vidékek, speciális tájkultúrák, ahol minőségi kisüzemi termelés folyt (gondoljunk a szőlővidékekre, paprika és hagymatermelésre stb.), mégis úgy tűnik, hogy a hagyományos paraszti gazdaság szinte minden lényeges közgazdasági mutatót illetően lemaradt a nagybirtok mögött, annak legfeljebb kiegészítőjévé válhatott. Ugyanakkor azt is hozzá kell tennünk, hogy a nagyüzemek dinamizálódása nagy részben annak is következménye volt, hogy egyfajta mesterséges piacteremtés révén monopolizálhatta a birodalom szinte egészének piacát, a védett birodalmi piacon kevéssé lehetett érezni a világgazdasági változások negatív folyamatait, ennek megfelelően ez a pozíció jelentősen elkényelmesítette a termelőket, s kevesebb figyelmet s egyben kisebb tőkeforrásokat szántak a technikai-technológiai fejlesztésre. Azonban a századforduló környékén a föld birtoklása már korántsem jelentett olyan presztízst a társadalmi tömegek szemében, mint a korábbi korszakokban, így nem véletlen, hogy az eddig szinte kizárólagosan a mezőgazdasághoz kötődő társadalmi csoportok tagjai közül egyre többen váltottak ágazatot. Az uradalmi tulajdonosok többféle magatartást tanúsíthattak ebben a korban. Néhány tucat család a hitbizományi rendszerbe kapaszkodva stabilizálhatta társadalmi és anyagi pozícióit, s ezzel egyfajta sajátos kasztszerű képződményt alkothatott a társadalom csúcsán. Egy jelentős része a tulajdonosoknak a polgári tőkés gazdaság egyéb ágazatai felé orientálódhattak: a nagybirtokosok megjelentek ipari és kereskedelmi társaságok vezetésében, igazgatóságokban, összeházasodásokkal is növelve gazdasági befolyásukat. Mások a politikai érdekérvényesítéssel próbálkozhattak. Kétségtelennek tűnik azonban, hogy erre az időre a földbirtokosok egy igen jelentős része kimozdult hagyományos pozícióiból. 1.6. Az első világháború és következményei az uradalmi rendszerre A magyarországi uradalmak számára az első világháború folyamata és az azt lezáró trianoni béke lényeges változásokat hozott magával. A világháború alatti gazdasági átalakulásban a mezőgazdaság szerepe csökkent. Bár kétségtelen, hogy a mezőgazdaság, s nem utolsósorban az uradalmak számára piacot biztosított a hatalmas