Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 32. (Kaposvár, 2001)

Kaposi Zoltán: A magyarországi nagybirtokrendszer változásai (1700-1945)

állami megrendelés, ez azonban együtt járt a gabonatermelés egyoldalúságának növe­kedésével. A fölös kapacitásokat a frontok kiszolgálása vitte el. Mivel rendkívül fel­gyorsult a pénz elértéktelenedése, s ugyanakkor a gabona ára meglehetősen messziről követte csak a pénzromlás mértékét, egyre kisebb profitot érhettek el a mezőgazdasági nagyüzemek. Ám különösen a makrokörnyezet romlása volt negatív hatással. Az álta­lános jegyrendszer bevezetése maximálta a mezőgazdasági jövedelmek felhalmozását is. A háború okozta megpróbáltatások leapasztották az addigi termelői megtakarításo­kat. A spekuláció elleni intézkedések korlátozták a szezonális ciklikus árak változásá­ból fakadó jövedelmek felhalmozását, esetleges befektetését. A mezőgazdasági gépek egy része használhatatlanná vált az alkatrész-utánpótlási nehézségek miatt, akadozott a szénellátás. Különösen nagy csapás volt az uradalmak számára a korábban alkalmazott munkaerő nagy részének bevonultatása, hiszen tudvalevő, hogy a magyar hadsereg katonái nagyrészt agrárfoglalkozásúakból állt. Mindennek eredményeképpen jelentő­sen csökkent a háború végére a mezőgazdáság outputja, s ezen időközben felerősöd­tek - az infláció és a háborús nyomor következményeként - azok a politikai törekvé­sek, amelyek a szociális kérdések megoldásaként a nagybirtok megszüntetését, s vala­mifajta földosztás meghirdetését próbálták elérni. A magyar gazdasági és irodalmi közéletben a dualizmus korától kezdve mindig is volt egyfajta nagybirtok-ellenesség, a nagybirtokot mint a szociális igazságtalanság hordozóját tekintették a magyar társa­dalom elsőszámú közellenségének. A jelentős demokratikus értékeket hordozó Ká­rolyi- és a Berinkey-kormányzat felvállalta a földreform létrehozását, ami 1919 feb­ruárjában az ország több helyén meg is indult. Ezen év során a baloldali tanácskor­mány irányításával megkezdődött a nagybirtokrendszer szocializált állami gazdasági nagyüzemmé formálásának folyamata, amely a nagybirtokos réteg egy részének likvi­dálását is magával hozta. A belső változások az 1920 augusztusával meghirdetett Rubinek által kidolgozott, de Nagyatádi Szabó István nevével fémjelzett földreform­mal zárultak, aminek során az időközben egyharmadára zsugorodó országterületnek mintegy 6 %-át kisbirtokként kiosztották, ezzel is csökkentve az uradalmak méretét és gazdasági jelentőségét. Legalább ekkora sokk érte az uradalmi rendszert azzal, hogy a trianoni kény­szerbéke eredményeképpen az addig kialakult birodalmi agrár-ipari munkamegosztási rendszer alapjaiban változott meg. Azok az uradalmak, amelyek a területi elcsatolások eredményeképpen az utódországokhoz kerültek, az 1920-as évek során vagy kiseb­bedtek területükben, vagy pedig teljesen felszámolódtak egyfajta kisajátítás vagy pe­dig földfelosztás miatt. Nagyon gyakran előfordult, hogy a trianoni béke működő gaz­dasági nagyüzemeket vágott ketté azzal, hogy új határokat állapított meg. Ennek kö­vetkezményeképpen az egyes nagybirtokos családok kezén lévő földek mérete is lát­ványosan csökkent, a Romániához, a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz valamint a Csehszlovákiához került nagybirtokok kapcsán a magyar tulajdonosok igen sokat ve­szítettek. De a megmaradt nagybirtokosok is csökkenést regisztrálhattak. A hg. Esterházyk korábbi 400 000 holdas területe 223 000 holdra csökkent, s hasonlóan a kiterjedt földekkel és birtokszervezettel rendelkező uradalmak (Károlyi, Zichy, Szé­chényi stb. famíliák) korábbi területeiknek jó ha harmadát, negyedét meg tudták tarta-

Next

/
Oldalképek
Tartalom