Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 32. (Kaposvár, 2001)

Kaposi Zoltán: A magyarországi nagybirtokrendszer változásai (1700-1945)

külföldi termékelhelyezést. A földkataszteri felmérések megindulása s a felmérés következtében létrehozott funduális könyvek már a modern telekkönyvi rendszer közvetlen előzményének tekinthetők. Az osztrák törvények behozatala világosabb jogi helyzetet eredményezett. A szabad munkavállalás lehetősége javíthatta a munkavállaló pozícióit. Ebbe a folyamatba illeszkedik az 1853-as úrbéri pátens, amely elsődlegesen a közös földek szétválasztásával és a kárpótlás kérdésének rendezésével jelentett sokat a magyar agrárrendszernek. A rendelet hatására 1856-ra felállították azokat az úrbéri bíróságokat, amelyeken végső döntés születhetett a volt földesúri és jobbágyi földek elválasztásáról, az erdők és legelők hovatartozásáról. Az egyezségek és perek az 1860-as évek közepére az országban befejeződtek, s ezzel rögzült a maradék uradalom és a paraszti gazdaság területe. Ez az uradalom azonban most már egy más szemantikai kategória, mint annak korábbi feudális értelme. Az 1864 utáni uradalom már egy olyan földterület illetve gazdaság, amely tisztán polgári tulajdon, s ahol a tulajdonos igyekezett jövedelmező gazdaságot létrehozni, amelynek hozadékából megélhet. Erre az 1850-60-as évek világgazdasági konjunktúrája, illetve a birodalmi piac növekedése jó alapot jelenthetett. Kapcsolatok természetesen továbbra is maradtak a nagybirtok és a kisbirtok között (ledolgozásos földek, egyéb szerződések, részes művelés stb. révén), ám a nagyüzem és a kisüzem szétvált egymástól, s a nagybirtok az 1870-es évekre üzemi kategóriává vált. 1.5. Szerkezeti átalakulás a XIX-XX. század fordulóján A XIX. század közepe felé a legtöbb nyugat-európai országban végbement a mezőgazdaság forradalma, a gépesítés létrehozta az agrárrendszer termelékenységének gyors növekedését, aminek egyenes következményeként a piacok egyre telítettebbé váltak. A liberális világkereskedelemből is következett, hogy a nyugati piacokon megjelenhettek olyan országok termékei is, amelyek eddig nem számítottak jelentősebb exportőrnek. Az amerikai és az orosz gabonadömping alaposan leverte a mezőgazdasági árakat, és ez a mezőgazdaság jövedelmezőségét csökkentette. A nyugati agrárár-depresszió a magyarországi mezőgazdaság helyzetét is rontotta. Bár mesterséges politikai eszközökkel sikerült biztosítani az ausztriai piacot, az árak Magyarországon is stagnáltak, s a mezőgazdasági tőkék egy része más ágazatok felé mobilizálódott. A századforduló időszaka makrogazdasági szinten a magyarországi mezőgazdaság látványos térvesztését hozta. 1867-1910 között a mezőgazdasági munkaerő kisebb mértékben növekedett, mint az ipari és szolgáltatói szektoré, ugyanakkor aránya 80-ról 64 %-ra csökkent. Az effektív profitráta az iparban, de főleg a dinamikusan fejlődő kereskedelmi és pénzügyi szektorban jóval magasabb volt, mint az agrárágazatban, amit főleg a beáramló működő tőke, valamint a jelentős ipari termelékenységnövekedés magyaráz. A világgazdasági változások s a birodalmi piaci hatások üzemi-gazdasági szintű alkalmazkodásra késztették a magyarországi uradalmi rendszert. Az egyik lehetséges válasz a ráfordítások növelése volt, amitől a termelékenység fokozása várható. Mivel a gabona ára stagnált, így az egyéb mezőgazdasági ágazatok fejlesztése jelenthette a kiutat, nem véletlen, hogy viszonylag gyorsan terjedtek a nagyobb élőmunka-