Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 31. (Kaposvár, 2000)
Tilcsik András: Az eszményi hadvezér alakja és a magyar honvédelem reformja Zrínyi Miklós prózai munkáiban
zív jellegű katonai tevékenységekhez. Zrínyi rendkívül fontosnak ítélte ezek szerepét, mivel meglátása szerint a hadvezér csak akkor érhet el igazán nagy katonai sikereket, ha annak megfelelően tudja „változtatni a hadi dolgokat amint az alkalmatosság engedi" 12 és „nemcsak egy mestersége" 13 van, vagyis képes arra, hogy megtalálja a különböző helyzetek megoldásához vezető legjobb utat, és rendelkezik azokkal az elméleti és gyakorlati ismeretekkel, amelyek segítségével megvalósíthatja tervét. Egyik oka annak, hogy a Vitéz Hadnagy nem csak nagy uralkodóként, hanem Magyarország kapitányai számára követendő, kiváló hadvezérként is ábrázolta Mátyást, az, hogy Zrínyi szerint, benne megvolt a sikeres hadvezetéshez elengedhetetlenül szükséges „ versatile ingenium ", 74 azaz a találékony szellem, és rendkívül jól tudta „ az alkalmatos időket megválasztani minden állapotra és történetre. " 75 Zrínyi védekezéssel, valamint az offenzív és defenzív célú stratégia határmezsgyéjén meghúzódó tevékenységekkel kapcsolatos nézeteit áttekintve, kirajzolódhat előttünk az ellenség megsemmisítésére irányuló hadműveletek legfőbb vezérlő elve is, hiszen amennyiben a „hadnagy" védelemmel kapcsolatos legfontosabb feladatainak az összes lehetséges helyzet megoldására való minél alaposabb és körültekintőbb felkészülést és az idegen, magukban veszélyt rejtő körülményekhez való megfelelő alkalmazkodást tekintjük, akkor a támadást érintő teendők közül az ellenség meglépését, számára szokatlan szituációk megteremtését, hibáinak kihasználását és az ezáltal, illetve más, akaratától független eseményeknek köszönhetően létrejövő hadi állapotok saját javára fordítását kell a leglényegesebbeknek minősítenünk. Zrínyi szerint nagyon fontos tehát, hogy a kapitány lehetőleg meglepetést okozva, akkor támadjon ellenfelére, amikor az nem számít rá, és emiatt elhanyagolja a biztonsági óvintézkedéseket. Szintén megfelelő alkalom lehet a rajtaütésre, ha az ellenség soraiban valamilyen oknál fogva zavar keletkezik, és emiatt képtelen a támadás hatékony elhárítására. Az ellenfél készületlenségét azonban csak akkor használhatja ki a hadvezér teljes mértékben, ha rendelkezik a gyors elhatározás képességével, és így még idejében saját javára fordíthatja a helyzetet. A fentiek fontosságát és a bennük rejlő lehetőségeket jól példázza Zrínyi 1647 novemberében, Batthyány Ádámmal közösen végrehajtott törökellenes vállalkozása, amelynek rendkívül pontosan kiszámított terve lényegében a fáradság miatt szinte védtelenné vált török menetoszlop megtámadásán alapult. Szintén a kínálkozó alkalom - igaz, ez esetben jóval rövidebb idő alatti - felismerésének, majd pedig kihasználásának jelentőségét bizonyítja 1663-ban, a Muraközben vívott védelmi ütközetének azon része, amikor a török elővédjét képező, mintegy 2000 tatárt, akik a Murán próbáltak átúszni, kis csapatával visszaszorított a vízbe, majd az eluralkodott pánikot kihasználva legyőzött, megakadályozva ezzel a megítélése szerint 10 000 főt számláló fősereg átkelését. Ahhoz azonban, hogy a parancsnok közvetlenül maga segítse elő olyan helyzetek létrejöttét, amelyek az ellenséget felkészületlenül érik és éppen ezért kedvezőtle72 ZMHM 129. p. 73 ZMHM 267. p. 74 ZMHM 172. p. 75 ZMHM 272. p.
