Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 31. (Kaposvár, 2000)
Tilcsik András: Az eszményi hadvezér alakja és a magyar honvédelem reformja Zrínyi Miklós prózai munkáiban
nek számára, szükséges néha, hogy hadicselt alkalmazzon, és így - ha lehetséges veszteség nélkül arasson győzelmet. Zrínyi szerint ugyanis „Mindenben mesterség ", 76 azaz mindenhez mesterkedés, ügyeskedés kell, és bár „minden győzedelem hasznos, de a leghasznosabb az, aki kár nélkül esik". 77 Az ilyen, mesterkedés, hadicsel segítségével, harc nélkül kivívott győzelmeket leginkább az ellenség kiéheztetésével látta megvalósíthatónak, hiszen „Nincsen ura a gyomornak, szolgája penig mindenik; az éhség és szomjúság rontja el a hadakat inkább, hogysem az erő"?* Arra azonban figyelmeztetett, hogy a jó kapitány egyik legfontosabb erénye a becsület, és éppen ezért nem szabad ezt kockára tennie azzal, hogy jelentéktelen részsikereket próbál elérni ügyeskedéssel. A vitézség egyik szépsége ugyanis abban rejlik, „hogy jó hirt, nevet szerez az embernek" 19 és noha Zrínyi nem tiltotta a „csalárdságot"* 0 , amelynek segítségével a vezér gyakran komolyabb veszteségek nélkül arathat győzelmet, kihangsúlyozta, hogy „...az örökségnek és nem két napnak"* [ kell vitézkedni, azaz a „hadnagy" csak, akkor teheti dicsőségessé hírét, ha mindenkor a becsület, a tisztesség, az emberség szavát és az ezek diktálta erkölcsi és etikai parancsokat követve cselekszik. A magyar honvédelem reformja Zrínyinek a magyar honvédelem megreformálását célzó tervezetének megvizsgálásához elengedhetetlenül szükségesnek tartjuk azon körülmények felvázolását, amelyek megítélése szerint e terület legégetőbb problémáit jelentették. Tudvalevő, hogy a 17. században a törökkel szembeni védekezés az első fokon a Bécsi Haditanács irányításában lévő végvárrendszeren alapult és nem létezett olyan állandó reguláris hadsereg, amely az ország védelmét tökéletesen el tudta volna látni. Ennek folytán természetesen a török nagyobb támadásai elleni védekezés alapját csupán olyan seregek képezhették, amelyek harci értéke, a kiképzés és a belső összetartás szinte teljes hiányából adódóan, meglehetősen alacsony volt. A kapkodva felállított seregek, sebtében felfogadott zsoldoscsapatok - közöttük a Zrínyi által többször is jogos kritikával illetett szabad hajdúkból álló egységek - semmiképpen sem voltak megfelelőek arra, hogy a végvári védelmi rendszert kiegészítve sikeresen vegyék fel a harcot a török egy esetleges nagy erejű, összehangolt támadásával szemben. „Mikor meghallottuk, hogy a török nagy készülettel fegyverkezik és készül reánk, mi is akkor, de későn tapodni kezdtünk, kaptunk mindenféle hadat, seregeket kezdtünk gyűjteni ...mentül rosszabb, hitetlenebb, istentelenebb, tolvajabb volt az országban, az gyűlt öszve a mi sipolásinkra"* 2 - írta Zrínyi elkeseredetten a hadkiegészítés e kapkodó módjáról, illetve az ennek kapcsán felmerülő problémákról a Vitéz Hadnagyban. A bajokat tovább tetézte a magyar nemesség egy részének azon felfogása, amely a császári csapa76 ZMHM 170. p. 77 ZMHM 186. p. 78 U.o. 79 ZMHM 173. p. 80 U.o. 81 ZMHM 221. p. 82 ZMHM 320. p.
