Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 31. (Kaposvár, 2000)
Tilcsik András: Az eszményi hadvezér alakja és a magyar honvédelem reformja Zrínyi Miklós prózai munkáiban
toztatásában, befolyásolásában, és ezáltal a későbbiekben nyújtott teljesítményük javításában látta. A „hadnagy" dicséretének fontossága, tehát leginkább abban rejlik, hogy, „eszébe jutván'" 1 ' 3 a vitéznek, a későbbiek folyamán is „jobban viseli magát". 44 Rendkívül fontos szerepet tulajdonított a hadvezéri tekintély szerepének Zrínyi. A kapitánynak, akinek személyét megbecsülés és tisztelet övezi, sokkal könnyebb rábírnia vitézeit saját akaratának, terveinek követésére, elfogadására és sokkal inkább megbízhat katonáiban, mint a vezér, akinek nincs tekintélye még saját katonái előtt sem. Természetesen ez nem csupán a „hadnagyokra" hanem az uralkodókra is igaz, hiszen mint megállapította: „Nehéz az alattvalónak igazságos királya ellen támadni" 45 mivel „a király méltósága csak maga is eloszlathatja a bolond s pártolkodó felyhőket. " 46 Jó példa lehet erre Mátyás, aki Zrínyi véleménye szerint - ellentétben a beszedett adót „ bolond épületekre, eszelyös költséges vendégségekre " 41 fordító és elherdáló uralkodókkal - az ország jövedelmét „hazája megmaradására, dicsőítésére és öregbülésére" 4 * használta fel, és így megbecsülést és szeretetet kivívva, nyugodtan támaszkodhatott a köznép támogatására, adójára. Ki kell hangsúlyoznunk azonban, hogy nem csupán a fentiek miatt tartotta fontosnak Zrínyi a hadvezéri tekintélyt. A háború, a csaták, különböző katonai akciók gyakran percről-percre kiszámíthatatlanul változó, magában előre nem látható akadályokat rejtő világában ugyanis a katonái előtt tekintéllyel bíró „hadnagy", átlátva a kívülállók számára gyakran zűrzavarnak, összevisszaságnak tűnő rendszert, ismerve és felismerve a jelenségeket, folyamatokat és azok összefüggéseit, támaszt, segítséget, folyamatos biztonságot jelenthet állandóan veszélyektől és bizonytalanságtól fenyegetett vitézei számára. Áttekintve Zrínyi legfontosabb nézeteit a hadvezér harctéri teendőire vonatkozóan, megállapítható, hogy a kapitány számára nem a harc a személyes küzdelem jelenti az elsődleges feladatot, hanem a hadsereg, illetve a gondjaira bízott csapattest vezetése, irányítása. Magától értetődően vetődik fel nyomban a kérdés: Miként, milyen elveket követve kell tehát a vezérnek seregét irányítania? Léteznek-e egyáltalán mindenkor betartható, bármilyen helyzetben alkalmazható szabályok, vagy minden egyes helyzet teljesen új problémákat vet fel, és éppen ezért mindig más és más megoldást követel meg a hadvezértől? A fenti kérdések megválaszolásához feltétlenül szükségesnek tartjuk Zrínyi szerencséről, sorsról, annak befolyásolhatóságáról és kiszámíthatatlanságáról, valamint mindezeknek a háborúban, és ezáltal a hadvezér feladataiban jelentkező hatásáról vallott nézeteinek alaposabb vizsgálatát. Zrínyi világnézetében, történelemszemléletében és a háborúval kapcsolatos filozófiájában különösen fontos szerepet töltött be a sors, a fátum vagy végzet, amely tulajdonképpen - a kor vallási nézeteinek megfelelően - egyet jelentett a mindenható Isten 43 U.o. 44 U.o. 45 ZMHM 266. p. 46 U.o. 47 U.o. 48 U.o.
