Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 31. (Kaposvár, 2000)

Tilcsik András: Az eszményi hadvezér alakja és a magyar honvédelem reformja Zrínyi Miklós prózai munkáiban

kifürkészhetetlen akaratával. Jelmondata, „Sors bona, nihil aliud",

49 azaz „Jó szerencse, semmi más" is hűen árulkodik arról, hogy milyen nagy jelentó'séggel bírt számára a „szerencse"

50

. Az ember saját sorsának alakulására gyakorolt hatásának, a véletlen szerepének minél hatékonyabb kiküszöbölésének és a szerencse szelének saját vitorlánkba fogásának kérdései rendkívüli módon érdekelték Zrínyit, akinek a téma vizsgálata során tanúsított filozofikus elmélyültségére jellemző, hogy a Vitéz Hadnagy első és hatodik discursusának, valamint 49. centuriájának tanúsága szerint még az a kérdés is felmerült benne, hogy vajon létezik-e egyáltalán hadtudomány, vagy pedig „a hadi tanúságok"

51 at, amelyek bár „benn vannak ...elménkbenfoglalva" 52 „csaknem lehetetlen ...próbára és cselekedetekre fognunk és alkalmaztatnunk" 53 és így tetteinket, cselekedeteinket, amelyek előzetes terveinknek, elgondolásainknak megfelelnek „ inkább mondhatjuk szerencsének és történetnek, hogysem az mi elménkbül szült igyekezetnek. "

54 A Vitéz Hadnagyban hosszas és rendkívül küzdelmes belső vívódás, tusakodás után végül eljutott arra a megállapításra, amely szerint „ nincsen a szerencsének a mi munkáinkban annyi hatalma, ...hogy az eszes embereknek és értelmeseknek semmi része benne ne maradjon "

5S

, azaz bár a végzet nagy hatalom, az ember, aki rendelkezik a megfelelő tulajdonságokkal és kész azokat saját szolgálatába állítani, befolyással lehet saját sorsának alakulására, és ha nem is teljesen függetlenül a kifürkészhetetlen isteni akarattól, de irányíthatja azt. E megállapítás nem csupán egy, számára nagy kihívást jelentő, őt rendkívüli módon foglalkoztató probléma megoldásához vezető út végső állomása volt, hanem egyben egy olyan, a későbbiek során is felhasználható alapelv, amelyre támaszkodhatott a hadvezéri tulajdonságok és feladatok bemutatásánál, és amelynek fényénél új, tettekre sarkalló megvilágításba helyezhette a magyar honvédelemmel kapcsolatos tennivalókat, és így végső soron az egész nemzet sorsát. Mint látható tehát, Zrínyi hosszas belső vita után született egyértelmű állásfoglalása szerint az ember befolyással lehet sorsára, amennyiben rendelkezik az ehhez szükséges tulajdonságokkal. Ebből magától értetődően következik, hogy nemcsak hitt a hadtudomány létezésében, hanem meg is volt győződve arról, hogy jó katonai vezető, ha nem is szüntetheti meg vagy csökkentheti teljesen minimálisra a véletlen szerepét a hadviselés terén, de képes arra, hogy korlátozza, mérsékelje a számára kontrollálhatatlan tényezők számát és jelentőségét, tehát a hadtudomány segítségével jóval nagyobb mértékben legyen befolyással a harctéren zajló eseményekre, mint a véletlen, az örökké kiszámíthatatlan sors. Arra a kérdésre, hogy vajon mekkora a véletlen tartományának nagysága optimális esetben, nem kapunk tőle egyértelmű választ. A Vitéz Hadnagy 96. aphorismája szerint: „elég tized részét az te szándékodnak a szerencsére biznia",

56 tehát szándékunk megvalósítására irányuló tervünknek csupán 49 Perjés Géza: Zrínyi Miklós és kora. Bp. 1965. 226. p. 50 ZMHM 137. p. 51 ZMHM 121. p. 52 U.o. 53 U.o. 54 U.o. 55 ZMHM 233. p. 56 ZMHM 210. p.