Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 31. (Kaposvár, 2000)

Tilkovszky Lóránt: A budapesti SUEVIA vándorcsoportjainak jelentései a magyarországi németség helyzetéről 1934 nyarán

ró? Én ezt nem tehetem." Az istállóban kellett aludnunk, mert félt, hogy a csendőrség éjjel idejöhet. Ketten közülünk falubeli embereknél éjszakáztak. Ok jobb tapasztalatokat szereztek. Gödrén, ahová a csendőrség miatt kerülő úton érkeztünk, fel akartuk keresni emberünket, ő azonban munkában volt, lévén éppen aratás. Mivel ez a község nem volt számunkra előírva, Páléba igyekeztünk. Előbb egy vendéglőben szerettünk volna megebédelni. Útközben feltartóztatott és igazoltatott minket a bíró. A vendéglős fia panaszkodott, hogy őt eltávolította a községházáról, ahol jegyzőgyakornok volt, azért, mert részt vett a mágocsi zenei versengésen. Páléra jól érkeztünk. A bizalmi ember, Seebacher, igen panaszkodott a hatósági nyomásra. Ót, aki vadász, el akarták távolítani állásából, mert rajta kapták, hogy a Sonntagsblattot olvassa. Itt körülnéztünk, hol találunk egy derék embert, hogy nála éjszakázzunk. Egy parasztembernél töltöttük az éjszakát. 0 az udvarában egybegyűjtötte földijeit, s máris itt volt az alkalom, hogy eszméinket terjesszük. Alig egy órája voltunk együtt, jött a bíró, hogy igazoltasson minket. Másnap reggel gyorsan tovább kellett állnunk, hogy a csendőrség gyűrűjéből kikerülhessünk. Abaliget&n igazi parasztnépet ismertünk meg. Stabler úr volt vendéglátónk. Abaliget éppen nagy harcot folytatott a német oktatásért (B-típus) az elemi iskolában. Stabler úrnál az összegyűlt több emberrel jól kibeszéltük magunkat. Énekeltünk is. Barátúrban a következő napon Werner vendéglőst kerestük fel. Dalokat énekeltünk; asszonyok és férfiak örömmel hallgatták. A vendéglős elpanaszolta, hogy Mágocson diákokat letartóztattak. Amikor közöltük vele, hogy mi voltunk azok a diákok, e fölötti örömében fél liter bort ajándékozott nekünk. Könnyes volt a szeme, amikor a „Muss i denn" dallal továbbvonultunk. Magyarszéken bizalmi emberünket látogattuk meg. Itt a család és a szomszédok körében tudtunk hatni. Másnap Mecsekjánosiba vonultunk. Ez a község mély benyomást tett ránk. Jó helyicsoport-vezetőt és derék embereket találtunk. Vasárnap este az ifjúsággal dalokat énekeltünk az utcán. Jó tájékoztatást kaptunk a falusi viszonyokról, és mi bátorságot adtunk a mi eddig eredménytelen, ám mégis reményteljes harcunkhoz. Hétfőn Komlóra vonultunk. A nép igen elkeseredett. Meglátogattuk bizalmi emberünket, Habiért. Nehéz munkával ez a község még megmenthető, ismerte el a mi jó bizalmi emberünk. A zsidó földesuraságok az UDV tevékenysége ellen vannak. Több dalt énekeltünk. Nehezen engedett minket tovább ez a család. Kisbottyányban megosztva dolgoztunk. A nép még német volna, de a hatóságok! Beszéltünk a magyar tanítóval. O csak magyarul tanít, és németül semmit, mondta hazafiúi büszkeséggel. Szálainak volt a következő német község. Három családnál megosztva dolgoztunk. A következő napot a Grole családnál töltöttük. Mivel éppen csépeltek, énekeltünk és beszélgettünk, hogy eszméinket terjesszük. Igen értékes volt munkánk ebben a községben. Agon két napot töltöttünk. Ez német község. A Gold, Neun, és Hopp családnál voltunk együtt itteni tartózkodásunk alatt; hatásosan énekeltünk és beszéltünk. Mindenütt azt a kérdést intézték hozzánk, hogy mit szólunk a Röhm-esethez? Jogos volt-e