Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 31. (Kaposvár, 2000)
Tilkovszky Lóránt: A budapesti SUEVIA vándorcsoportjainak jelentései a magyarországi németség helyzetéről 1934 nyarán
Röhm agyonlövése? (Zsidó lapok befolyása.) „Jogosultabb 50 embert agyonlőni, mint ezrek és ezrek életét feláldozni egy forradalomban. Ha a forradalom balul üt ki, vezérei elmenekülnek, ártatlan résztvevői viszont falhoz lennének állítva", mondtam én mindig. Felejthetetlen két napot töltöttünk Gerénye sen. Július 14-én érkeztünk ide. Egy tojás kereskedő, Christ, hívta össze házába estére a németeket. Egészen meg voltam döbbenve: azon az estén Christ úrnál tiltott gyűlést kellett tartanunk, hiszen együtt volt az egész falu, 120 ember, férfiak, asszonyok, legények és leányok. Lámpa nélkül kellett dolgoznunk az udvarban, nehogy meglepjen minket a csendőrség. Először elénekeltük a „Seid gegrüsst ihr deutschen Brüder"-t, azután következett az én beszédem. Felszólítottam őket, hogy alapítsanak helyicsoportot, s ők azonnal ívet akartak aláírni, miszerint követelni kívánják helyicsoport alapítását. Dalokat énekelve és beszélgetéseket folytatva együtt maradtunk éjjel 12 óráig. Másnap zenés pincézésen vettünk részt. Ez vidám volt, és a résztvevőkkel igaz barátságot kötöttünk. Éjfélkor Bayer úr udvarában táncoltunk. Itt az ifjúságot fogtuk össze. Este már csak Goldmann úrnál énekelhettünk, mert az ági csendőrség már keresett minket. Este az evangélikus olvasókörben került sor arra, hogy az emberekkel komolyan beszélhessünk a helyicsoport alapításról. A technikai dolgokat is elintéztük. Azután dalokat énekeltünk reggelig. (Sok Heinrich-nek volt ez a nevenapja.) 3 óra körül Goldmann úrhoz mentünk. „Jön a csendőrség", mondották. A csendőrök nyilván a bíróhoz mentek, megtudakolni, hogy mi „pángermánok" a faluban vagyunk-e? Felkeltettem bajtársaimat és VA 4-kor már túl voltunk a harmadik határon. Meneteltünk Köblényig. Itt Schiller urat kerestük fel. A parasztok nagy munkája ellenére este sikerült együtt lennünk az emberekkel egy vendéglőben. Öt nehéz nap következett most, amelyek minden lelki és fizikai erőnket igénybe vették. Bonyhádra mentünk Dr. Mühl-höz. (Út közben felkerestük a majosi németeket. Megmondtuk nekik a dátumot, mikor jövünk vissza. Két órát tartózkodtunk ott.) Este mohó kérdésekkel érkeztünk Dr. Mühlhöz. Igazi német embert ismertünk meg benne. Kegyetlen dolgokat beszélt el nekünk a csendőrségről. A csendőrség oszlatta fel a mi Krischak-féle csoportunkat állandó üldözéssel. Két csoportra oszlottunk. Majoson találkoztunk, és azonnal mentünk Kismányokra. Felkerestük Bauer urat. Estére sok derék embert gyülekeztettünk nála össze. Azután Püspöknádasdra mentünk. A csendőrség már várt minket, két őrszem és egy motorkerékpáros szállta meg az utat. Mi hegyen, völgyön, és kukoricaföldeken át mentünk a faluba. A vendéglőben telepedtünk meg. A másik csoportot az országúton Nádasára küldtem, hogy a csendőrség figyelmét ne magunkra irányítsam. Ók este aludni tértek. A csendőrség őket tartotta szem előtt s vigyázta. így mi - bajtársam és én - nyugodtan dolgozhattunk. A következő napon Hidasra érkeztünk, Derne úrhoz. Itt segítettünk az aratásban. Este ügyünkön dolgoztunk. Másnap akartunk Majoson találkozni a másik csoporttal. A majorságon keresztül mentünk Müsch úrhoz. Bajtársaink még nem érkeztek meg, jóllehet már az előző napon be kellett volna állítaniuk. A csendőrség elcsípte és Bonyhádra űzte őket. Azután Cikóra mentek és ott találkoztunk véletlenül egy réten. Müsch mesélte, hogy a csendőrség már háromszor keresett minket, így nem tartózkodhattunk nála. Tovább kellett mennünk. A csoport egyik fele Györe felé ment, mi Izményre. A következő napon mi Tófűt kerestük fel, a többiek
