Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 31. (Kaposvár, 2000)

Tilkovszky Lóránt: A budapesti SUEVIA vándorcsoportjainak jelentései a magyarországi németség helyzetéről 1934 nyarán

kiegyezne, vagy elégedett is lenne vegyes tannyelvű (B-típusú) oktatással, ám az a helyzet, hogy az iskolák túlnyomórészt C-típusúak, azaz magyar tannyelvűek, s az anyanyelvet csupán kötelező' tantárgyként oktatnák, ha nem szorítanák azt elképesztően minimálisra („silány C-típus".) A gyermekeket sokhelyütt megbüntetik, ha az iskolában, vagy azon kívül, anyanyelvükön beszélnek. A templomokban egyre csökkentik azon istentiszteletek számát, ahol az igehirdetés, ima és éneklés anyanyelven történik. A papok és tanítók magatartása mégsem egyöntetű: akadnak védelmezői is a német anyanyelvnek. Míg a nagyon ellenséges jegyzők, s egyes papok is, a vándorcsoportoknak azonnal nyakukra hozták a csendőrséget, s akadtak német lakosok, akik féltek nekik szállást adni, más házaknál igen szíves fogadtatásra találtak; összecsődültek a szomszédok az udvarban, együtt beszélgettek, a borospincékben vidáman daloltak. Arról győződhettek meg, hogy a német dal sokszor egészen megható érzelmeket kelt, utat tör minden - talán már elfásult - szívhez. Népdalokat tanítottak és tanultak, az egyik helyen egy német népi mondát is lejegyeztek, a gyermekeket német népi játékokkal szórakoztatták. Ilyen oldott légkörben ejtettek szót a budapesti diákok „eszméikről", amelyeknek híveket szereztek. A német mivoltukhoz való ragaszkodás, népi hagyományaik megőrzése, anyanyelvük ápolása volt ez az eszme. Politikum csupán a „Schwäbische Türkei"-be látogatott csoportnál keveredett ebbe. E csoport vezetője nem annyira beszélgetett, mint inkább beszédeket tartott, és kérdésekre válaszolva is (a Röhm-puccsal leszámoló vérengzést is a hitlerista propaganda érveivel magyarázva meg) - „leleplezte" a hitleri Németországgal, az új, nemzetiszocialista birodalommal szembeni „rágalmakat és hazugságokat", amelyeket a zsidó sajtó terjeszt, s rámutatott arra, hogy a magyarországi németeknek is a zsidók ellenségei. Az alábbiakban közölt - eredetiben német nyelvű - jelentéseket saját fordításomban teszem közzé. Az aktacsomó lelőhelye a német külügyminisztérium politikai archívumában (Politisches Archiv des Auswärtigen Amtes) a budapesti német követség aktacsoportja (Aktengruppe Gesandtschaft Budapest, P. 24. Bd. 15/b.), jelzete: 108/3/1934. 1. Jelentés vándorlásról a Schwäbische Türkeiben A csoport vezetője: Franz Schuster Résztvevők: Martin Hack Josef Wekerle Anton Fath Négyen voltunk, diákok, és egyidejűleg tagjai az egyetlen német diákegyesületnek, a Sueviának. A számunkra kitűzött feladatra komolyan, de - mint ifjú emberek - némileg izgatottan is vállalkoztunk. [Június] 28-án reggel indultunk a Kelenföldi pályaudvarról. Az első község, melyet meglátogattunk, Kurd volt, ahol Mayer helyicsoport-vezetőt kerestük fel. Itt igen szívélyesen fogadtak minket. Mindjárt ezután gondoskodtam arról, hogy este az UDV tagjai találkozzanak az egyesületi helyiségben. A szabad délutánt jól sikerült