Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 31. (Kaposvár, 2000)
Tilkovszky Lóránt: A budapesti SUEVIA vándorcsoportjainak jelentései a magyarországi németség helyzetéről 1934 nyarán
A BUDAPESTI SUEVIA VÁNDORCSOPORTJAINAK JELENTÉSEI A MAGYARORSZÁGI NÉMETSÉG HELYZETÉRŐL 1934 NYARÁN TILKOVSZKY LÓRÁNT A németországi sürgetésre 1924-ben megalakulni engedett Magyarországi Német Népművelődési Egyesület - az Ungarländisch Deutscher Volksbildungsverein (UDV) - két irányzatot egyesített magában. A hivatalos magyar nemzetiségpolitika viszonylagos támogatását igazából csak az az irányzat élvezte, amelyik - az egyesület elnöki tisztségét betöltő Gratz Gusztáv vezetésével - azokat tömörítette, akik az asszimilációt természetes folyamatnak fogadták el, s annak csupán erőszakolása ellen léptek fel. Ezzel szemben a másik irányzat, amelynek élén az egyesület ügyvezető alelnöke, Bleyer Jakab állt, - az asszimiláció falun is egyre nagyobb térhódítását hovatovább a nemzetiségi létet veszélyeztetőnek tartva, - e folyamat megfékezését, megállítását, sőt lehetőség szerint visszafordítását is kívánta elérni. A magyar közvélemény jelentős része viszont éppenséggel a magyarság veszélyeztetettsége pszichózisában élve, heves ingerültséggel reagált ez utóbbi irányzatnak a törekvéseire, amelyeket a külföldi németség sorsa iránt érdeklődő németországi társadalmi szervezetek, sajtó, sőt hivatalos diplomácia is mindinkább felkarolt. Az erre a külső pártfogásra magát rászorultnak érző bleyeri irányzatnál egyre jobban teret hódított a nagy német népközösség bátorító eszméje, amellyel szemben a Gratz-féle irányzat a határainkon belüli németség magyarsággal együttélésének tradíciói meghatározó jelentőségére helyezte a hangsúlyt. De minthogy magyar soviniszta erők ezt a mérsékelt irányzatot is sokallták, s ennek hazafiasságát is kétségbe vonták, a tőlük nagymértékben tartó kormány tulajdonképpen cinkosnak tűnő módon eltűrte, hogy a befolyásuk alatt álló alsóbb hatóságok és a rendelkezésükre álló csendőrség az egyesület helyi csoportjainak működését egészében is akadályozza, a budapesti központtal való kapcsolattartását lehetőleg meghiúsítsa, tagjait zaklassa. így volt ez már a Bethlen-érában, majd Károlyi Gyula kormánya idején, a magyarországi németség ügyeibe történő külső beavatkozás elleni védekezés szükségességére hivatkozva. Méginkább így volt a Gömbös-kormány idején, amikor a „lagymatag" weimari demokrácia helyébe lépő nemzetiszocialista Németország ígért nekik „dinamikus" védelmet és pártfogást, amit az új miniszterelnök, bármennyire is kereste Németország barátságát, ugyancsak ki akart küszöbölni. Németországi diákok nyaranta megjelenő vándorcsapatait, amelyek a magyarországi német falvakban a német öntudatot ápoló vagy ébresztő tevékenységet folytattak, egyre több joggal lehetett ugyanis egyúttal nemzetiszocialista agitációval is gyanúsítani. Gömbös feloszlatással fenyegette meg az egész Magyarországi Német Népművelődési Egyesületet, ha annak
