Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 31. (Kaposvár, 2000)

Tilkovszky Lóránt: A budapesti SUEVIA vándorcsoportjainak jelentései a magyarországi németség helyzetéről 1934 nyarán

radikális fiataljai hasonló útra lépnének. Azoktól a vidékiektől, akik részt vettek az egyesület legutóbbi, 1934 májusi budapesti közgyűlésén, hazatértük után a csendőrség ujjlenyomatot vett. Megbüntették azokat, akik a bleyeri mozgalom „himnuszát" (Seid gegrüsst...) énekelték, akik részt vettek a sváb fúvószenekarok általa rendezett vetélkedőjén. Másfelől bizonyos kedvezésekkel igyekezett elhódítani az egyesülettől híveit a miniszterelnök, a kormánypárt Nemzeti Egység Pártja (NEP) elnevezéssel megkezdett újjászervezése során. Ez volt a helyzet, amikor 1934 nyarán a hazai német egyetemi és főiskolai hallgatók, („akadémikusok") 1923 óta SUEVIA elnevezéssel működő, - de 1925-ben benyújtott alapszabályai jóváhagyása híján csupán megtűrt - budapesti egyesületének vándorcsoportjai a főváros környéki németeknél tett kisebb vasárnapi kirándulások után először vállalkoztak az asszimilációtól veszélyeztetett német településterületek többhetes országos bejárására. A csendőrök azonnal rájuk szálltak, feltételezvén, hogy németbirodalmi állampolgárok, akik pángermán és nemzetiszocialista agitáció gyanúja esetén minden további nélkül kiutasíthatók és kiutasítandók a német településterületekről, sőt akár az egész országból. Ok önérzetesen és többnyire sikeresen hivatkoztak magyar állampolgári jogaikra, de továbbra is szakadatlan megfigyelés alatt érezhették minden lépésüket. Annál nagyobb örömmel és büszkeséggel töltötte el őket, hogy mégis oly sokszor sikerült kijátszaniuk a csendőrök éberségét. A SUEVIA tagjai a „néptudatos" (volksbewusst) bleyeri irányzat szellemében nevelkedtek budapesti, Molnár-utcai internátusukban. Németországból kaptak ösztöndíjat hazai tanulmányaikhoz, amelyet úgy vettek kézhez, mint Bleyer hetilapja, a Sonntagsblatt részéről nyújtott rendszeres támogatást. Akik egy-egy félévet titokban Németországban végezhettek, azok tanulmányi költségeit az ottani „Egyesült ösztöndíjellátó a külföldi németség részére" közvetlenül viselte. Ez utóbbiak a németországi diákszervezetben (Deutsche Studentenschaft) és az „Egyesület a külföldi németségért" (Verein für das Deutschtum im Ausland = VDA) keretében kaptak felkészítést a majd odahaza végzendő „népiségi munkára" (Volkstumsarbeit). Az ilyenek - (Bäsch, Mühl, stb.) - mintaképek lettek a SUEVIA-ban nevelkedők számára. Az 1933 decemberében elhunyt Bleyer utódjaként Kussbach Ferenc vette át az 1934 májusi közgyűlésen a Magyarországi Német Népművelődési Egyesület ügyvezető alelnöki tisztségét, mellette Bäsch Ferenc mint főtitkár szorgalmazta leginkább a „sajátnépi" (eigenvölkisch) értelmiség kinevelését, és segítségével a német parasztifjúságra is kiterjedő szervezkedés megindítását. Erre az egyesület alapszabályai egyébként nem adtak lehetőséget; az ifjúságra a Levente-szervezet tartott igényt, s a katolikus legényegyletekből is csak kivételesen tudták egyesek elhódítani a német fiatalságot, mint a nagyra becsült törökbálinti Leber Lajos. (Az iparos-ifjúsággal sem volt másképp.) A SUEVIA-ban tömörült hazai német egyetemi és főiskolai hallgatókat egyre intenzívebben kezdték bevonni a Magyarországi Német Népművelődési Egyesület helyicsoportjainak szervezési munkájába, működésük ellenőrzésébe és támogatásába, könyvtáraik ellátásába, az irányzat sajtójának, a Sonntagsblattnak a terjesztésébe. 1934 nyarán tett vándorútjaik során is mindenekelőtt az egyesület helyi csoportjainak helyiségeit, funkcionáriusait keresték fel. A fő feladatuk azonban egy mindenre kiterjedő felmérése volt annak, hogy hol és mennyiben őrzik a lakosok német anya-