Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 31. (Kaposvár, 2000)

Dobai András: Merénylet a császár ellen (1853. február 18.)

szár iránti szeretet csíráját már az elemi iskolától kezdve ápolni kell ahhoz, hogy az embert egész életén át elkísérje és egyre erősebb legyen."

31 - írta az ismeretlen szerző. A hálaadó imák mellett megindultak a jótékony célú adományok is. Ez első pénzösszeget - 5000 forintot - már a merénylet napján felajánlotta egy bécsi bankár jótékony célokra. Február végéig Őfelsége szerencsés megmenekülésének örömére mintegy 200 000 forint gyűlt össze. Az összeg jelentős részét a milánói felkelésben megsebesült osztrák katonák megsegítésére kívánták fordítani, emlékezve Ferenc József szavára, aki állítólag sebesülését követően azt mondta, hogy örömére szolgál, hogy osztozhat a milánói lázadásban megsebesült katonái sorsában.

32 Egy név szerint meg nem nevezett magyar földbirtokos azzal az ötlettel állt elő, hogy fordítsák az összeget egy pedagógiai szeminárium felállítására, „azért hogy a megjavított iskolai oktatás révén eleve lehetetlenné váljék a lelkület olyan elvadulása, mint az Libényinél tapasztalható volt."

33 A legnagyobb hatású, legtöbb erőt megmozgató javaslatot azonban az uralkodó bátyja Ferdinánd Maximilien főherceg, a később tragikus véget ért Miksa mexikói császár tette azzal, hogy Őfelsége szerencsés megmenekülése emlékére templom építését indítványozta. A felhívás március 2-án jelent Wiener Zeitung-ban. A főherceg olyan templom építését tervezte, „amely a legtávolabbi jövőben is méltó tanúbizonyságát adná örömünknek és hálánknak." Miksa főherceg terve általános helyesléssel találkozott. Azonnal bizottság alakult Károly Lajos főherceg vezetésével, amely a templomépítéssel kapcsolatos teendőket összehangolta. A bizottságnak tagja volt a belügyés kultuszminiszteren kívül Bécs érseke, Alsó-Ausztria kormányzója valamint a bécsi polgármester. Birodalomszerte megindult a gyűjtés, a rövid idő alatt a több millióra tervezett költségnek nagyobb része együtt volt. Az adományokat a hivatalos bécsi kormánylap, a Wiener Zeitung külön rovatban közölte s így történt ez az örökös tartományok helyi sajtójában is. Az 1870-es évek közepére készült el a Votivkirche, a Fogadalmi-templom. Felszentelése kapcsán Frankenburg Adolf a következőket írta: ,Az osztrák főváros alig huszonkét év leforgása alatt egy remekművel gazdagodott, s Magyarországé a dicsőség, hogy annak létesítéséhez a legnagyobb kontingessel járult. A legtöbbet adakozók magyarok voltak, legelöl főpapjaink, akik e tekintetben túlhaladták lajtántúli kollégáikat..."

34 Hogy a magyarság legkiválóbbjai hogyan gondolkodtak a merényletről, kifejezésre juttatja báró Jósika Miklósnak barátjához Fehérváry Miklóshoz írt levélrészlete: ,,[a] banditái orgyilkosság gaztett marad minden időben... a Libényi és Ravaillac féle exploit-k azon dolgok közé tartoznak, melyektől még üdvöt sem szeretnék várni, s melyektől utálattal fordulok el, ha bármi jó és szent nőne is ki illy rothadt forrásból."

35 31 Das Attentat, 46. p. 32 Idézi Berzeviczy: II/l 1. p. 33 Frankenburg, 11/21. p. 34 Uo. 35 Idézi Berzeviczy, 11/12. p.