Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 31. (Kaposvár, 2000)

Dobai András: Merénylet a császár ellen (1853. február 18.)

Libényi utolsó óráit a levéltári források és a korabeli sajtó tudósításai alapján a következőképpen összegezhetjük: A kihallgatási eljárás során Libényi megtört, töredelmes megbánást tanúsított és buzgón imádkozott a császár mielőbbi felépüléséért. „...töb idők olta hazám szerentsétlen esetén sajnálkodtam de roszul értem fel kurta elmémmel mert szép hazám rövid idők múlva kapta volna szabadulását... " - áll többek között szüleinek küldött utolsó levelében. A kivégzés napján hófúvásos szomorú reggelre ébredt Bécs lakossága. Az ítéletidő ellenére - olyan sűrűn esett a hó, hogy ötven lépésnyire sem lehetett látni - nagy tömeg kísérte Libényit a „Spinnerin am Kreuz" melletti vesztőhelyre a rendőrség Sterngasse-i épületéből. Az elítéltet nyitott kocsin szállították, melyen rajta kívül három őr, a pap és a katonai hóhér, a profosz ült. A menetről Kempen báró szűkszavúan csak ennyit jegyez fel naplójában: „A gonosztevő reggel nyolc óra után hóviharban nyerte el büntetését. Csak a békés lakosság kísérte a menetet, a csőcselék távol tartotta magát...''''

1

"

1 A holttestet délután hat órakor vették le az akasztófáról és a közben előkészített, harminc lépésnyire fekvő gödörbe, a tömeg jelenlétében földelték el. A kivégzés után Bécs utcáin terjedelmes falragaszokon tájékoztatták a lakosságot a merényletről. A birodalom távolabbi részeiben jól érzékelteti a hangulatot a már idézett veszprémi borbély, Francsics Károly naplója: „A nép csak beszél, csak susog, okoskodik, kotyog, maga sem tudja, hogy mit, s míg ő ámítgatja önmagát, addig három százados utált, ravasznak, csalárdnak kikiáltott osztrák kormány derekasan megragadta a gyeplőt, s kénye szerint folytatja felettünk uralkodását. "

28 Valóban, Libényi tette alkalmat adott arra, hogy az osztrák kormány kérlelhetetlen szigorral járjon el a már bebörtönzöttekkel szemben. Már öt nappal Libényi kivégzése után sor került Noszlopy és társai kivégzésére.

29 Még ugyanennek az évnek szeptemberében beteljesedett Gasparich Kilitnek, Perczel tábori lelkészének a sorsa: a forradalom alatti tevékenységéért kötél általi halálra ítélték. Ezzel egy időben szigorították a már érvénybe lévő tilalmakat, eljárást indítanak Deák Lajos nagykőrösi szabó ellen Kossuth-kalap tiltott viselése miatt, s a sort szinte vég nélkül folytathatnánk. A magyarországi közhangulat nem indokolta - mint Francsics Károly naplójából is kitűnik - a megtorlások szigorítását, a megfélemlítést. A merénylet után azonnal megindult a hódoló, szerencsekívánó küldöttségek áradata az osztrák fővárosba. A magyar uralkodó körök „siettek szembeszállni azzal a benyomással, mintha az, amit egy magyar ember követett el a magyar nemzetnek volna fölróható, amire nézve egyes bécsi körökben meg is volt a hajlandóság."

30 Az ünnepi istentiszteletek, a hódoló megnyilvánulások teljes felsorolása külön kötetet igényelne. Példaként megemlítjük, hogy a birodalom területén valamennyi elemi iskola számára elrendelték, hogy a gyerekek naponta kétszer, az egyébként is szokásos iskolai imádság mellett, imádkozzanak a császár mielőbbi gyógyulásáért is. ,A vallásosság, az alattvalói hűség, és a csali Das Tagebuch 281. p. 28 Francsics i.m. 286. p. 29 Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár Kaposvár, 1987. Somogy Megyei Levéltár 147. p. (Somogyi Almanach 43-44.) 30 Berzeviczy Albert: Az abszolutizmus kora Magyarországon 1849-1856 I—IV. Bp., 1922-1937 11/11. p.