Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 31. (Kaposvár, 2000)

Dobai András: Merénylet a császár ellen (1853. február 18.)

során említést tett nyolc-tíz „olasz kinézetű" emberről, akik a gyilkossági kísérlet idején a közelben álltak, majd annak meghiúsulása után sietve távoztak a helyszínről.

13 így a nyomozóhatóságok különös figyelemmel fordultak a Bécsben tartózkodó olaszok felé. A korszak légkörére különösen jellemző Leonardelli trieszti szőrmekereskedő elleni eljárás. Az itáliai férfi jegyben járt Beron bécsi aranyműves 19 éves lányával és a család vendégeként már több hete Bécsben tartózkodott. Két-három nappal a merénylet előtt szűk családi körben a következő kijelentést tette: „Az uralkodók többékevésbé állandó életveszélyben vannak, Ferenc József császárt is könnyen leszúrhatják egy utazás során."

14 Amikor pár nappal később megtörtént a merénylet, Leonardelli kérte menyasszonyát, hogy ne szóljon senkinek a kijelentéséről. Néhány nappal később azonban az apa említést tett a furcsa egybeesésről egyik közeli ismerősének, Franz Baier seborvosnak, akivel rendszeresen találkozott az egyik közeli kávéházban. Baier azonnal megtette a feljelentést és ennek nyomán megindult Leonardelli ellen a vizsgálat, amely nem tárt fel ugyan semmi terhelő adatot, de híven tükrözi az osztrák hatóságok buzgalmát és módszereit. Nyomoztak a párizsi születésű, nyelvtanárként Bécsben, Batthyány József kamarás házában élő Achille Santi ellen.

15 Az olasz letartóztatásának oka az a névjegykártya volt, amelyet Libényi munkaadójának lakásában tartott házkutatás során találtak. Ezt hozták kapcsolatba a merénylettel, ez azonban „a legcsekélyebb támpontot sem nyújtotta arra vonatkozóan, hogy Santi bármiféle kapcsolatban állna Libényivel."

16 Az elkobzott papírok, levelek túlnyomó többségét szerelmeslevelek tették ki, valamint egy 1852-ben megkezdett napló, Journal d'amour. Santiról megállapították, hogy ,Jó szándékú, bár a másik nemmel kapcsolatban kissé könnyelmű, politikailag azonban teljesen ártalmatlan, csaknem közönyös fiatalember."

17 Az említett példák azt mutatják, hogy a nyomozó hatóságok hihetetlen energiát vetettek be annak érdekében, hogy egy nemzetközi összeesküvés meglétét bizonyítsák. Érdekes dokumentuma ennek a buzgalomnak az a levél, amelyet a katonai kormányzóság a Libényi ügyét vizsgáló különleges bizottsághoz intézett 1853. június 13án, tehát hónapokkal Libényi kivégzése után.

18 A levél „bizalmas értesülésekre" hivatkozva 1853. február 16-át mint egy, az osztrák birodalom ellen irányuló összehangolt fegyveres támadás napját jelöli meg Milánó, Bécs és Pest központtal. A levél szerint ezt a tervet csak az hiúsította meg, hogy „egy félreértés következtében" Milánóban a fegyveres felkelés már február 6-án kitört. Ennek az átfogó támadásnak részeként kell kezelni Libényi tettét, melynek előkészületeiből arra lehet következtetni, hogy a „felforgató párt" törekvése az volt, hogy a császár elleni merénylet mintegy jeladásként szolgáljon a támadás megindítására. Mindezt persze bizonyítékok nem támasztják alá, - áll a levélben - s „a jövő feladata, hogy minderről szilárdabb ismereteket szerezzünk" 13 Uo. 147. csomó, 85. p. O'Donell ezredes kihallgatási jegyzőkönyve. 14 Uo. 150. csomó, 304-306. p„ illetve 438^39. p. 15 Uo. 148. csomó, 9-22. p. A. Santi kihallgatási jegyzőkönyve. 16 Uo. 17 Uo. 18 Uo. 155. csomó, 223. p.