Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 31. (Kaposvár, 2000)

Dobai András: Merénylet a császár ellen (1853. február 18.)

Néhány nappal a merénylet után Bécsben vékony könyvecske jelent meg.

3 Bár az alcíme azt ígéri, hogy „a szörnyű események teljes és autentikus ábrázolását és a lefolytatott nyomozások" bemutatását adja, ezzel teljes mértékben adós marad. A könyv nem más, mint a lakosság császára iránti hűségének kinyilvánítása: „...Ausztria és a dicső császári ház elválaszthatatlan fogalmak, egy soha el nem téphető lánc megbonthatatlan szemei" - írja az ismeretlen szerző, akinek kilétét a gondos kutatás sem tudta kideríteni. Nem járunk talán messze az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy a könyv megjelentetését közvetve vagy közvetlenül az a bécsi mészáros Joseph Ettenreich szorgalmazta, akinek a nevével a későbbiek során többször találkozunk és, aki talán így akart bekerülni a történelembe csak azért, mert véletlenül elsőként érkezett a tett színhelyére s így alkalma volt a támadó megfékezésében a császár szárnysegédének segíteni. A könyv mégis több mint kuriózum, mellékes dolgok egyvelege, mert bőven idéz a korabeli sajtóból, közli az uralkodóház által kiadott napi jelentéseket, kiadványokat. Az alábbiakban a Hadtörténelmi Levéltárban fellelhető kihallgatási jegyzőkönyvek, nyomozati anyagok feldolgozásával

4 megpróbáljuk bemutatni az osztrák igazságszolgáltatás gépezetének működését, azt a törekvését, hogy Libényi tettét egy nemzetközi összeesküvés részeként tüntessék fel. Nem érthetünk egyet Nemeskürty István megállapításával, aki a Bach-korszak éveit bemutató könyvében Libényi merénylete kapcsán a következőket írja: ,j\íás ügyekben hónapokig nyomoztak, ezúttal nem voltak kíváncsiak a merénylet körülményeire, netáni bűntársakra; »a magányos gyilkos« tetszetős elméletét alkalmazták."

5 Ellenkezőleg! A nyomozás hónapokkal Libényi kivégzése után is tovább folyt, a hatóságok rajta kívül 19 vádlottat tartottak vizsgálati fogságban és számtalan tanút hallgattak ki, így szinte áttekinthetetlen mennyiségű perirat keletkezett. Idézzük fel röviden, mi történt Bécsben az említett februári napon! A merénylet színhelye a mai bécsi belváros legforgalmasabb, legelőkelőbb, szállodákkal és utazási irodákkal zsúfolt része, nagyjából a mai Bristol szálló környéke, ahol az egykori bástyafal állt. A bástyafallal szemben, attól néhány lépésnyire facsemetékkel beültetett sétány húzódott, a fák között a sétálók számára padokat helyeztek el. Ezek egyikén „egy fiatal, középtermetű, de erős testalkatú, meglehetősen jól öltözött" férfi üldögélt. Megjelenése nem tűnhetett fel senkinek, hiszen az öltözék, amelyet viselt, nem volt szokatlan látvány Bécsben az ott élő magyarok között. Ez a férfi Libényi János, a csákvári illetőségű szabólegény volt, „akinek nevét két óra múlva egész Bécs borzadállyal, mint a szeretett császár gyilkosának nevét ejtette ki."

6 A császár - miként máskor is - szárnysegéde O'Donell ezredes társaságában a Kartnertor környékén sétált. Déli egy óra tájban, amikor a várfal mellvédjéhez lépett, hogy a sáncárokban gyakorlatozó újoncokat megszemlélje. Libényi hozzáugrott „valóságos tigris módjára" (wahrhaft nach Tigerart) - ahogy egy osztrák falragasz szem3 Das Attentat auf Se. Majestät Kaiser Francz Josef I. Am 18 Februar 1853. Wien, 1853. Verl. von Jasper's Wwe et Hügel, (továbbiakban: Das Attentat) 4 Hadtörténelmi Levéltár Militar-Gouvernement Justiz Section, Fond IV/32, 147-163 csomó (továbbiakban: HtL. Libényi-iratok) 5 Nemeskürty István: Parázs a hamu alatt Bp., 1981. Magvető. 148. p. 6 Das Attentat: 16. p.