Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 31. (Kaposvár, 2000)
Dobai András: Merénylet a császár ellen (1853. február 18.)
léletesen fogalmaz - és késsel a császár nyakába szúrt. Az egyenruha magas gallérja azonban megakadályozta, hogy a szúrás mélyebb sebet ejtsen. A császár megtántorodott, de nem vesztette el eszméletét, miközben O'Donell a már említett bécsi polgár, Ettenreich mészáros segítségével megfékezte a merénylőt és átadta a helyszínre érkező katonaságnak. Az uralkodó gyalog ment Albrecht főherceg közeli palotájába, majd a Burgba szállították. Már délután négykor az utcára került a Wiener Zeitung különszáma, amely tájékoztatta a lakosságot a merényletről és tartalmazta az első, pár soros orvosi jelentést is. Eszerint a császár állapota kielégítő, a szúrás nem ért életfontosságú szerveket. A merénylet nagy izgalmat váltott ki mind a Burgban mind a bécsi lakosság körében. Este hat órakor az uralkodó szerencsés megmenekülésének örömére a Stephansdomban hálaadó istentiszteletet tartottak. A híradások szerint már öt órakor nagy tömeg gyűlt össze a dóm előtti téren, illetve a Burgból a Stephansplatz-ra vezető utcákban. A templom előtt három gyalogos századot állítottak fel és hat óra tájban, amikor a császári család tagjai a Te Deum-ra megérkeztek, hatalmas „Vivat"kiálltásokkal üdvözölték őket. A merénylet másnapján a Wiener Zeitung hivatalos közleményben számolt be a merényletről, híradását a következő szavakkal kezdve: ,A Wiener Zeitung-ra sokéves fennállása óta még soha sem hárult oly fájdalmas kötelesség mint ma, amikor arról a szörnyű bűntényről kell beszámolnia, amely tegnap a székváros lakosságát megbotránkoztatta..." Az események részletes leírása után a következő mondattal zárja cikkét a szerző: ,A vizsgálat folyamatban van és fényt fog deríteni a gonosztett hátterére és mozgatórugóira." Miközben folytak, a részvétlátogatások és a lojalitás különféle megnyilvánulásai, február 20-án a Burgban a császári család Bécsben tartózkodó tagjainak jelenlétében sor került Ettenreich kitüntetésére, Grünne gróf, a császár szárnysegédje adta át az uralkodó nevében a Ferenc József-rend lovagkeresztje kitüntetést: „Bécs büszkén tekinthet városa eme polgárára, aki „...kijelentette, hogy minden bécsi polgár az ő helyében hasonlóan cselekedett volna mint ő..." 7 Ettenreich mészárosmestert még további megtiszteltetés is érte ezen a napon. A főváros vezetése már 19-én elhatározta, hogy O'Donell szárnysegédet és Ettenreich-t a Salvador érdemrend aranykeresztjével tünteti ki. Ez a legnagyobb kitüntetés, amelyet Bécs polgára városától kaphatott. így vált Bécsben Joseph Ettenreich az események főszereplőjévé. A birodalom távolabbi részében lassabban terjedtek a hírek. Francsics Károly veszprémi borbélymester, akinek naplója az átlagember szemével láttatja az ország-világ eseményeit, arról számol be, hogy a város polgárai nemigen értették a városbíró felszólítását, mely szerint „estére minden utcára nyíló ablakba pár égő gyertyákat" kell állítani. „Én beszéltem el nekik az ünnepély okát" - írja, majd így folytatja: „Ma országszerte minden katolikus templomban Te Deum laudamus, hálamise, minden más vallásbelieknél könyörgés tartatott. Nálunk ugyan a nagy templom nemigen volt népes, csak katonákkal s deák gyermekekkel teljes [...] Esti 7 óra után á piacon, a várban és a városnak minden utcáiban a házak ablakaiban mindenhol csak két-két égő gyertyák látszottak pislogni. Az egyetlen Úri 7 Uo.
