Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 31. (Kaposvár, 2000)
Tilcsik András: Az eszményi hadvezér alakja és a magyar honvédelem reformja Zrínyi Miklós prózai munkáiban
lovasból áll, és arra kell céloznunk, hogy annak ellene állhassunk. " ll2 Meglátása szerint mindezek mellett fontos szempont az is, hogy „az ország hosszú s keskeny" 113 és ennek következtében a gyalogság nem lehet mindig képes arra, hogy megfelelő idő alatt eljusson oda, ahol szükség lenne rá. Egy ilyen állandó nemzeti hadsereg felállításához, fenntartásához és eredményes működtetéséhez elengedhetetlen a jó kiválasztás és a megfelelő szintű folyamatos kiképzés. Véleménye szerint ugyanis „nemcsak a katonaságnak, de az egész hazának sorsa függ " UA attól, „hogy újoncokúi oly ifjak vétessenek föl, akik nemcsak testben, de lélekben is legkitűnőbbek" 115 és hogy ők a lehető legjobb kiképzésben részesüljenek. Tudatában ennek és a magyar kapitányoknak a reguláris hadviselésben való járatlanságának, képzett külföldi hadvezérek felfogadását javasolta, természetesen csak addig, amíg a magyarországi parancsnokok elsajátítanák a korszerű nyugati hadviselést. A hadsereg összetételének kérdésében - csakúgy, mint a nemzet elé kitűzött legfőbb cél és a fegyvernemek helyes arányának vonatkozásában - A török áfiumban eltérést tapasztalhatunk Zrínyi korábbi műveihez, egész pontosan a Vitéz Hadnagyhoz képest. A „a paraszt a kapanyelet tudja forgatni, és a vitézség nem őnéki való és nem is hozzá illik" u6 - írta korábban, a Vitéz Hadnagy 93. aphorismájában. Ezzel szemben A török áfiumban megfogalmazott nézete szerint a paraszt a legjobb katonaanyag és ezért a felállítandó „armáda" ul gerincét nekik kell alkotniuk. Fontosnak tartjuk megjegyezni azonban, hogy ez esetben az ellentmondás nem Zrínyinek a parasztságról alkotott véleményének gyökeres megváltozásának tudható be, hanem annak tulajdonítható, hogy a Vitéz Hadnagyból idézett részlet írásakor elsősorban a csak alkalmanként, tehát állandó kiképzés és szervezett keretek nélkül harcba szálló, és éppen ebből kifolyólag gyenge harci értékű jobbágyokra utalt. Természetesen az állandó hadsereg nagy részét adó parasztság mellett, a nemesség és a vitézlő rend tagjaira is számított Zrínyi mind az armadában, mind pedig a végvári védelemben. Azt, hogy senkitől sem akarta elvenni a haza védelmében való részvétel lehetőségét - természetesen amennyiben az illető rendelkezett a megfelelő kvalitásokkal és elhivatottsággal - mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy még a kemény szavakkal ostorozott, a határvédelemből feltétlenül száműzni kívánt szabad legényeket is képesnek tartotta a honvédelemben, természetesen - mint már említettük - szervezett katonai kötelékben való részvételre. A fentiekből látható tehát, hogy Zrínyi egy kész, kiforrott, konkrét stratégiai tervet tartalmazó koncepciót mutatott be A török áfiumban. Mindezek ellenére tervezete nem teljes, hiányzik ugyanis belőle az állandó nemzeti hadsereg megteremtéséhez elengedhetetlenül szükséges előfeltételt jelentő pénzügyi és közigazgatási reform kapcsán felmerülő, és az Ausztriához fűződő közjogi kapcsolatok átrendezését érintő kérdések megválaszolása. E kérdésben iránymutató Perjés Géza azon alapvető megállapítása, amely szerint teljesen valószínűtlen, hogy Zrínyi figyelmét elkerülték volna e problémák, tehát feltehetően a 112 U.o. 113 U.o. 114 ZMHM 330. p. 115 U.o. 116 ZMHM 207. p. 117 ZMHM 324. p.
