Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 31. (Kaposvár, 2000)

Tilcsik András: Az eszményi hadvezér alakja és a magyar honvédelem reformja Zrínyi Miklós prózai munkáiban

küszöbön álló török támadás miatt, tudatos politikai megfontolásokból nem akarta megzavarni a hasonló törekvésekkel szemben általában gyanakvó bécsi udvarhoz fűzó'dó' viszonyt. Összegzés helyett Zrínyi Miklós Magyarország idó'ben legelső és mindmáig legkiemelkedőbb hadtudományi írója, akinek jelentősége egyetemes szinten is megkérdőjelezhetetlen. Életművének gazdagsága azonban korántsem merült ki ebben, hiszen nem csupán katonai íróként, hanem költőként, politikusként és hadvezérként szerzett érdemei is vitathatatlanok. Hadtudományi íróként úgy kortársaira, mint pedig a későbbi katonanemzedékekre gyakorolt hatása még akkor is igen jelentősnek mondható, ha tudjuk, hogy egyik legismertebb alkotásának, A török áfium ellen való orvosságnak például mindössze tíz, a 17. században készült másolata ismert az irodalomtörténeti kutatás előtt. Ha ugyanis figyelembe vesszük azt, hogy műveiben már megjelent az állandó nemzeti hadsereg, az általános hadkötelezettség vagy például az ezredpénztárak gondolata - amelyek közül az előbbi kettőt egyébként csak több évszázad múltán valósítottak meg ill. vezettek be Magyarországon - továbbá, hogy ő a magyar katonai nyelv megalapozója, kijelenthetjük, hogy hatása és jelentősége oly annyira alapvető a magyar hadtudományban, mint Apáczai Csere Jánosé a hazai természettudományban és a filozófiában. Meglátásunk szerint azonban a már említett, csak halála után megvalósult terveinél, gondolatainál, elképzeléseinél is fontosabb az, az általa a későbbi évtizedek és évszázadok hadvezérei és közkatonái számára közvetített üzenet, amelyben különlegesen fontos szerephez jutott a nemzetféltéssel és az őszinte hazafiúi aggódással párosuló katonai etika, amelynek elsődleges és általános érvényű parancsa a haza feltétlen és - ha szükséges - önfeláldozó védelme.