Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 31. (Kaposvár, 2000)
Tilcsik András: Az eszményi hadvezér alakja és a magyar honvédelem reformja Zrínyi Miklós prózai munkáiban
egyetlen tized részét bízzuk a véletlenre, míg elképzelésünk maradék kilenc tized részét fontoljuk meg minél jobban és körültekintőbben. Ezzel szemben a 41. centuriában Zrínyi ekképp vélekedett: „az a dolog van jól cselekedve, amelynek hat része okokhoz van kötözve, négye (penig a szerencséhez)" 51 azaz a 6:4-hez arányt tartotta megfelelőnek az okos mérlegelés és a sors jóindulatában, a szerencsében való bizakodás kérdésében. Meglátásunk szerint ezen ellentmondás elsősorban abból fakad, hogy míg az idézett aphorismában arról próbálta meggyőzni olvasóját, hogy minden helyzetben igyekezzen a lehető legnagyobb mértékben kézben tartani az eseményeket és minimálisra csökkenteni a kontrollálhatatlan véletlen szerepét, addig az említett centuriában többek között - éppen a túlzott óvatoskodással járó veszélyekre hívta fel a figyelmet és az emiatt gyakran kínálkozó alkalmakat, győzelmeket elszalasztó kapitányokkal szemben foglalt állást. Megvizsgálva tehát Zrínyi „szerencse-elmélet"-ének vetületét a háborúban, a hadviselés és a „hadnaggyal" szemben támasztott követelmények terén, megállapítható, hogy a vezér teendőivel és a sorssal kapcsolatos fejtegetéseinek végkövetkeztetése szerint, a hadsereg irányítása során a kapitány legfontosabb feladata a kiszámíthatatlan és ellenőrizhetetlen tényezők, röviden a véletlen szerepének a lehető legerőteljesebb korlátozása, valamint a számára kontrollálható és kézben tartható tényezők uralta területeken - a hadtudomány segítségével - a harc kimenetelének saját serege számára történő kedvező irányú befolyásolása. A továbbiakban - ennek megfelelően - arra igyekszünk választ keresni, hogy véleménye szerint melyek azok a tulajdonságok és a különböző méretű és szerepű katonai csapatok irányítása során egységesen követhető elvek, amelyek segítségével a hadvezér eleget tehet fent említett feladatainak, és győzelemre vezetheti seregét. Zrínyi felfogásában a bátorság, a gyorsaság és a fáradhatatlanság az a három rendkívüli fontossággal bíró tulajdonság, amelyek a hadi szerencse alapját, a katonai sikerek talán legfontosabb zálogát jelentik. Természetesen nem elegendő, ha a „hadnagy" csupán ezekkel rendelkezik, hiszen a vitézség, a „virtus" 5 * szinte megszámlálhatatlanul sok alkotóelemből, „sokféle más apró virtusokból" 59 áll, és ha „csak legkisebb része is megbomlik", 60 akkor - a Vitéz Hadnagy hatodik centuriájának remekbe szabott hasonlata és egyben példázata szerint - akár egy óra esetében „mind a többi is heábanvaló és haszontalan" 61 lesz. Zrínyi ezen, a barokk stilisztikának megfelelően rendkívül arányosan szerkesztett centuriában felsorolja a vitézség órájának kerekeit. Ezek a józan mérlegelés, az állandó lelki készenlét és a minden eshetőségre való felkészülés, a fáradhatatlan szorgalom, a lexikális tudás, azaz elméleti jártasság a hadviselés, a háború dolgaiban, továbbá a bátorság, az „értelem" 62 amely véleményünk szerint az elsajátított elméleti ismeretek helyes gyakorlati alkalmazását, a különböző helyzetekhez való rugalmas és improvizatív alkalmazkodóképességet és a hadvezetéshez 57 ZMHM 237. p. 58 ZMHM 225. p. 59 U.o. 60 U.o. 61 U.o. 62 U.o.
