Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 31. (Kaposvár, 2000)
Tilcsik András: Az eszményi hadvezér alakja és a magyar honvédelem reformja Zrínyi Miklós prózai munkáiban
irányított hadsereg harci értéke. Éppen ezért „ nem kell a kapitánnak minden dologra szerencséltetni magát"*, minden jelentéktelen alkalommal kockára tennie életét, hiszen az ő elvesztése, a háború különleges légkörében - ahol „minden kicsin gáncs nagy zűrzavartszerezhet" 9 - különösen nagy veszélyt hozhat serege számára. A vezérét elvesztő had általában megzavarodik, és csak ritkán - „tanult" 10 és „igen vitéz" n hadseregek esetében - fordul elő, hogy képes feladatát végrehajtani. Ennek megfelelően Zrínyi elmarasztalja Mátyást a Bécs ostrománál tanúsított vakmerősége miatt, amellyel igen nagy „ veszedelemmel személye szerint forgolódott a bástyáknak kerülésében és megvizsgálásában " n nem csupán saját életét, hanem serege, sőt országa sorsát is kockára téve ezzel, hiszen - mint írta - egyetlen lövés, egyetlen „puskapattanás " n is elronthatja a király, a hadi fővezér életével együtt „egész hadának, s országának szerencséjét" Előfordulhatnak azonban olyan helyzetek, amikor a „hadnagy" személyes példamutatása bátorságot önthet a katonák szívébe, jobb teljesítményre sarkallhatja őket, kedvezően befolyásolva ezzel a harc kimenetelét. Ám a kapitánynak még ilyenkor sem kell feltétlenül saját életének kockáztatására vállalkoznia, csupán csak akkor, ha már „ látja, hogy mindent cselekedett, az mi egy generálistillet" 15 és „de summa rerumtractáltatik" 16 (a döntő pillanat elérkezik). Más esetekben azonban a hadvezérek „dicsősége ...nem a verekedés és vagdalkozás, hanem a seregek igazgatása és azok által a győzedelem megnyerése " ll Mint látható, Zrínyi a vezér harctéri feladatainak kérdésében egy új típusú hadvezér-eszmény mellett foglalt állást, a végvári harcokban elsősorban merészségükkel kitűnő kapitányokkal szemben. Ennek megfelelően elítélte a vakmerőséget, ahogy ő maga szemléletesen nevezi: „a meztelen merészséget" 1 * és kijelentette, hogy a „merészség és az halálnak semminek tartása nem elegendő jók". 19 Ez azonban nem jelenti azt, hogy a „hadnagyok" számára szükségtelen tulajdonságnak tartotta volna a bátorságot. Éppen ellenkezőleg, a bátorság nagyon is fontos, hiszen „ha a kapitányokban vitézség és bátor szü [szív] nem volna, bár minden hadtudomány fejekben volna, de mégis semmirekellők volnának" . 2Q Azt azonban nélkülözhetetlenségét elismerve is kihangsúlyozta, hogy e tulajdonság szerepe a legfontosabb kapitányi erények, vagyis „az okosság", 21 „a hadi értelem ", 22 „a tiszta értelmű elme" 23 és „a Providentia (előrelátás)" 2 * mögött csupán másodlagos. 8 ZMHM 190. p. 9 ZMHM 239. p 10 ZMHM 190. p. 11 U.o. 12 ZMHM 285. p. 13 U.o. 14 U.o. 15 ZMHM 167. p. 16 ZMHM 130. p. 17 ZMHM 239. p. 18 ZMHM 132. p. 19 ZMHM 131. p. 20 ZMHM 239. p. 21 ZMHM 131. p. 22 U.o. 23 ZMHM 132. p. 24 U.o.
