Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 31. (Kaposvár, 2000)
Tilcsik András: Az eszményi hadvezér alakja és a magyar honvédelem reformja Zrínyi Miklós prózai munkáiban
Tehát - Zrínyi legalapvetőbb hadművészeti elveinek megfelelően - a hadvezér harctéri feladatait illetően sincsenek olyan merev szabályok, amelyek minden helyzetben alkalmazhatóak lennének, amelyeket „okvetlenül megtarthasson mindenkor a hadnagy". 25 Mindig az adott körülmények szabják meg, hogy hol van „a kapitánnak ...helye a harcon", 26 ezért „néha elől, néha hátul, néha közepin, szélről kell forogni". 27 Azt azonban feltétlenül szem előtt kell tartani, hogy a „hadnagy" elvesztése személyének kiemelkedő fontosságából adódóan - rendkívül súlyos kárt, már-már pótolhatatlan veszteséget jelenthet a sereg számára, ezért a kapitányok személyes kockázatvállalása, vakmerősége - néhány kivételes helyzettől eltekintve - elítélendő. Korábban már utaltunk arra, hogy Zrínyi meglátása szerint egyes harci helyzetekben milyen nagy jelentősége lehet a hadvezér személyes példamutatásának a katonák teljesítményének javításában, és ezáltal a harc kimenetelének eldöntésében. Jóval fontosabb azonban az a hatás, amelyet a „hadnagy" még a csatákat megelőzően tud vitézeire gyakorolni, hiszen „ semmi mesterség, semmi hatalom ugyan az emberek kedvét és akaratját nem forgathatja, mint a kapitánnak okos biztató szava". 2 * Ezért sorolható a legfontosabb hadvezéri tulajdonságok közé az „eloquentia", 29 azaz a szónoklás, a befolyásolás művészete. A háború lélektani szempontból rendkívül különleges légkörétjói ismerő, a hadvezetés pszichológiáját érintő kérdések iránt nagyfokú érdeklődést mutató Zrínyi szerint azonban az ékesszólás önmagában még nem elegendő ahhoz, hogy a kapitány bátorságot öntsön katonái szívébe, melynek révén elszánttá, félelmet nem ismerővé tegye őket, és ezzel kétes kimenetelű csatákat saját serege javára döntsön el. Hiába beszél ugyanis bizakodóan, ha arca félelemről, csüggedtségről árulkodik. Sőt, így eredeti szándékával éppen ellentétes hatást fog elérni, azaz rettegése átragad a vitézekre is. Emiatt fontos tehát, hogy a „a kapitán ne reszketve és halován orcával, hanem serényen, bátran" 30 beszéljen, amikor katonáihoz szól, hiszen a sereg számára semmi sem jelenthet jobb példát, mint a „hadnagy" viselkedése. Ilyen esetekben ezért a Zrínyi által egyébként elítélt képmutatás, színlelés is megengedett, sőt szükséges is a vezér számára, akinek ilyen módon még akkor is bátorságot és bizakodást kell mutatnia, optimizmust sugároznia, ha lelkét valójában félelem tölti be. A kapitány, aki képes erre, „minden órában vitézzé csinálhatja hadát" 31 és „mindenre amire akarja, rá veheti". 32 A hadvezetés lélektani részét tekintve a hadvezér számára az egyik legnagyobb kihívás lehet a vert had katonáinak motiválása, harci kedvének, lelkesedésének felébresztése. Zrínyi katona-lélektani szempontból is tökéletesen érthető és indokolt tanácsa szerint a legyőzött sereggel nem szabad újból harcba indulni, anélkül, hogy a vezér ne bátorítaná, ne lelkesítené katonáit „biztató szavokkal" 33 és példamutatással. Rendkívül fontos feladatot jelent tehát, a katonák harci kedvének 25 ZMHM 127. p. 26 ZMHM 220. p. 27 U.o. 28 ZMHM 164. p. 29 U.o. 30 U.o. 31 ZMHM 165. p. 32 U.o. 33 ZMHM 164. p.
