Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 31. (Kaposvár, 2000)
Szabó Bálint: Somogy megye felsőbb párfórumainak szerepe a szovjet-jugoszláv viszályban 1948 és 1951 között
pártszervezetek is anyagokkal rendelkeznek a magyarországi szövetkezetektől „alig 2-3 vagy 5-10 km távolságra lévő, jugoszláviai kulákszövetkezetek helyzetéről. " 66 Előfordul, hogy a túloldalon sütött, rossz minőségű kenyerek is átkerülnek a határon. A „hírek" szerint Jugoszláviában éhínség van. A közszükségleti cikkekből nagy a hiány. A beszámoló azt állította, hogy a pártbizottság birtokában van néhány Jugoszláviából Magyarországra küldött levél. Néhány levélből - úgymond a feladókért érzett aggodalom miatt - a nevek elhallgatásával idézett:, Az egyik pl. így ír: »kaposztán és babon kívül nem ismerek más ételt. A húsról már nem is tudom, hogy milyen íze van s nem is tudom elképzelni, hogy mi is lenne velem egy hazai konyhán, úgy elhíznék, hogy nem is látnék. Nagyon sok esetben nem vacsorázom s nem ebédelek, csak egy vöröshagymát rozskenyerrel.« Egy másik levélből: »Sokat nem akarok írni, mert hiszen nincs sok kedvem még az élethez sem mikor minden nap bab van.« Egy harmadik levélben a levélíró a végén, a szokásos üdvözlés helyett, nagybetűkkel azt írja: »tut és borotvapengét okvetlen küldjetek.« Egy másik azt írja: »Kedves szüleim! Leveleteket megkaptam, de legalább ne írjátok, hogy az öcsi inget és ruhát kapott, mert nekem se ingem se ruhám, s papucsban járok.« S ezt így lehetne sorolni hosszasan." 61 A beszámoló a jugoszláviai dolgozó parasztság terheivel kapcsolatos információit is megosztotta a hallgatósággal. Részletesen kitért például a beszolgáltatás kérdésére: „...az egyik faluban 1950-re, mint elmondják, a beszolgáltatás a következő volt: 5- 8 holdig 18 q búza, 10 q tengeri, 30 q burgonya, ¥4 hold cukorrépa-termés, 180 kg marhahús, 1 q-ás hízó, 40 kg sovány disznó és 4 kg zsír."^ Ha valaki nem tesz eleget így a beszámoló - a beszolgáltatásnak, kényszermunkára viszik. A titoisták a megfelelő végrehajtókat is megtalálták ehhez: „Egy másik levélben azt olvashatjuk, hogy Dalmáciából módos kulák gazdák kerülnek az ő vidékükre vezetőknek, akik kérlelhetetlenül keresztül viszik a jelenlegi jugoszláv kormány határozatait. Ezek a rendőrség bevonásával ellenőrzik a beszolgáltatásokat, s aki nem tesz eleget azt kényszermunkára viszik. A kényszermunka 2-5 hónapig tart és legtöbb esetben fairtást végeznek. Az ő vidékükről 1950-ben valamennyi községből 5-10 főt, túlnyomórészt szegény parasztokat elvittek kényszermunkára. Arról nem is hallott, hogy kulákot valaha is kényszermunkára vittek volna." 69 Az előbbi sorokat olvasva, felmerül a kérdés a közöltek igazságtartalmát illetően. A hidegháború információs háború is volt egyben. A Jugoszláviával való konfliktust illetően ez különösen igaz. Abban az információs közegben, ahol a kommunista Tito fasisztaként lett megjelenítve, óvatosan kell kezelni minden közlést. Ismeretes, hogy Jugoszláviában a mezőgazdaság kollektivizálásának - a többi népi demokráciához hasonlóan - valóban voltak árnyoldalai. Eleinte csak a nagybirtokosok, a német nemzetiségűek, a háború alatti kollaboránsok földjeit sajátították ki. A párt agrárpolitikája - a vezetőségének paraszti gyökerei ellenére - kezdetben rendkívül doktriner volt. A szövetkezetek szervezésében vélte megtalálni a termelés és a vidéki életszín66 Uo. 67 Uo. 141-142. p. a vonatkozó részek. 68 Uo. 142. p. 69 Uo.
