Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 31. (Kaposvár, 2000)

Szabó Bálint: Somogy megye felsőbb párfórumainak szerepe a szovjet-jugoszláv viszályban 1948 és 1951 között

Mindebből következően megtorlásul a gazdasági blokád módszerét választotta. A kereskedelmi forgalom az egységesülő béketábor és Jugoszlávia között 1948 második felében szinte teljesen megszűnt. A gazdasági blokádtól azonban nem lehetett gyors eredményeket várni. Tito gyors bukása nem is állt Sztálinnak érdekében. A fordulat végső fázisában jól jött az ellenségkép. Az „angol-amerikai imperializmus" fogalmánál - a közép-európai kommunista pártok rövid pórázra fogásánál - alkalmazhatóbb volt egy árulóvá lett kommunista rémképe. Átmenetileg Tito árulóként több hasznot hozott Sztálinnak, mint odaadó tanítványként. A barátból lett ellenség - puszta létével is - elősegítette a béketábor összekovácsolását. Az ellenséget egyébként is a párt sorain belül kellett keresni.

16 A Titóval kapcsolatba hozható kommunista vezetők megfélemlítését is szolgálta az egykori elvtárs elítélése. A házon belül lévőket - ellentétben Titóval - kézre is lehetett keríteni. Félni valója pedig sokaknak volt azok körében, akik a jugoszláv vezetővel korábban jó viszonyt ápoltak. Közéjük tartozott Rákosi Mátyás is. Az MKP vezetői ugyanis 1945 és 1948 között többször véleményt cseréltek Jugoszlávia legmagasabb párt- és állami vezetőivel, és nem titkolt elismeréssel adóztak a déli szomszéd gyors eredményeinek a szocializmus építésében. E felhőtlen viszonynak volt utolsó bár konspirációs - maradványa az, hogy az MDP külpolitikai elveiben, a baráti országok felsorolásakor a Szovjetuniót rögtön Jugoszlávia követte.

17 Rákosi pedig a középeurópai integrációt a magyar külpolitika központi célkitűzésének nevezte.

18 Moszkva azonban nem érte be pusztán a megfélemlítéssel. A tanulságok levonásából önvizsgálatnak kellett következnie. Annak hitelessége pedig az „ellenséges elemek leleplezésén" múlott. Mindez koncepciós perek sorozatában realizálódott.

19 A perek többszörösen is helyettesítő perek voltak. Egyrészt - a jelen nem lévő - Titót kellett a vádlottak padján más jelenlévő személyekkel behelyettesíteni.

20 Másrészt a vele hírbe hozható vezetők számára sem lehetett közömbös, hogy maguk helyett másokat ítéltethetnek el. Rákosi bizonyos mértékig Rajk vérével próbálta meg lemosni magáról a titoizmus bélyegét. A Kreml számára talán az sem volt elhanyagolható szempont, hogy a cinkossá tett vezetőket könnyebb kézben tartani, helytartóként alkalmazni. A perek egyben újabb „bizonyítékokat" is szolgáltattak a fővádlóit, Tito ellen. A Rajk-per során többek között elhangzott, hogy a jugoszlávok kémhálózatot építettek ki Magyarországon, ezen keresztül a kormány megdöntésére, az államrend megváltoztatására készültek. A bukaresti leleplezés után Tito már a katonai beavatkozást tervezte. Természetesen a nyugati imperialista hatalmakra kívánt támaszkodni.

21 A 16 Sipos Péter: Szovjetunió és Jugoszlávia, 1945-1955. História. 1992/4. 27. oldaltól, a vonatkozó rész a 30. p. 17 Rajk László és társai a népbíróság előtt. 40 év távlatából. ...Az ún. „Kék könyv" hasonmás kiadása. A bev. tanulmányt írta Zinner Tibor. Bp. 1989. Magyar Eszperantó Szövetség, (továbbiakban: Zinner) XVIII-XXIX. p. 18 Gyarmati György: Föderációs törekvések a második világháború után. In. Politikatudományi Szemle. 1992/2. 111. oldaltól, a vonatkozó rész a 117. p. 19 Gyarmati: 22. p. 20 Uo. 21 Zinner: 12-13. p.