Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 31. (Kaposvár, 2000)
Szabó Bálint: Somogy megye felsőbb párfórumainak szerepe a szovjet-jugoszláv viszályban 1948 és 1951 között
per tanulságait a Tájékoztató Iroda újabb tanácskozásán vonták le 1949 novemberében. Ezen elfogadták a , A Jugoszláv Kommunista Párt a gyilkosok és kémek kezében" címet viseló' beszámolót. Ennek értelmében Tito klikkje „a burzsoá nacionalizmus után a fásizmusnak és a jugoszláv nemzeti érdekek nyílt árulásának" útjára lépett. A Rajk vallomásán alapuló új határozat szerint, Belgrád „amerikai hírszerző és antikommunista propagandaközpont" lett. Tito „fasiszta típusú antikommunista rendőrállammá alakította át rendszerét". Pártjától a Kominform megvonta a jogot, hogy kommunista pártnak nevezze magát. Tagjainak kötelezó'vé tette, hogy harcoljanak Tito ellen, és segítsék Jugoszlávia munkásosztályát és dolgozó parasztságát", amelyeknek a határozat értelmében a kommunizmusért vívott harcban ugyanazokat a módszereket kell alkalmazniuk, mint azoknak a kommunistáknak, akik az illegalitás körülményei között dolgoznak. 22 A szovjet-jugoszláv viszony csak Sztálin halála után normalizálódhatott. Az addig eltelt évek során - országa nehéz helyzetéből következően - Tito arra kényszerült, hogy közeledjen a nyugati hatalmakhoz. A kényszerre utal az együttműködéssel kapcsolatos egyik kijelentése: ,jKmikor a rezünket eladjuk gépekért, nem a lelkiismeretünket adjuk el, hanem csak a rezünket." Gazdasági és katonai együttműködésre is sor került. 1951 őszén kölcsönös biztonsági szerződést írtak alá Belgrádban, melynek keretén belül az Egyesült Államok katonai felszerelést, anyagokat és szolgáltatásokat nyújt Jugoszláviának. 23 Mindezzel - a béketábor szemében - Tito igazolta az ellene felhozottakat. A délszláv állam végleges elvesztése után - bizonyos mértékig - jól is jött, ha az ellenség minél feketébb. Annál hitelesebb igazolásul szolgálhatott a társadalom totális kontrolljára, a fegyverkezési hajszára és az annak alárendelt, túlfeszített gazdasági tervekre. 24 A hidegháború „forróvá válása" esetén a szovjet-jugoszláv viszály is könnyen katonai konfliktussá fajulhatott volna. A földrajzi helyzetből és a béketábor egységéből következően, ez egyet jelent Magyarország háborúba sodródásával. E tény jelentőségével a korabeli magyar vezetés is tisztában volt. Erre utal Rákosi Mátyás deklarációja is: „...háborús veszély elsősorban Jugoszlávia személyében jelentkezik". A szakítás után megindult a magyar hadsereg felkészítése egy Jugoszláviából esetleg kiinduló katonai támadás elhárítására, illetve egy sikeres ellentámadás megszervezésére. A vezérkar hadműveleti csoportfőnöksége - a szovjet vezérkarral egyeztetett tervek alapján - Magyarország védelmének megszervezésénél a fő figyelmet Jugoszláviára összpontosította. A feltételezések szerint ez volt az az irány, ahonnan „minden pillanatban közvetlen támadás veszélye fenyeget bennünket". 1951 .január 5-én Szűcs Miklós alezredes Farkas Mihály részére jelentést terjesztett fel a következő címen: ,A Magyarország katonapolitikai és stratégiai helyzete". Ebben így érvel:, A fasiszta Tito az angol-amerikai imperialisták zsoldjában áll. Gyűlöli a Szovjetuniót és a népi demokratikus országokat, és sorozatos provokációkat hajt végre a szomszédai ellen. A Tito22 Fejtő: 1/201. p. 23 Borhi László: Jugoszlávia és az amerikai külpolitika, 1945-1964. In. História. 1992/4. 23. p., a vonatkozó rész a 24. p. 24 Sipos: 30. p.
