Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 31. (Kaposvár, 2000)

Szabó Bálint: Somogy megye felsőbb párfórumainak szerepe a szovjet-jugoszláv viszályban 1948 és 1951 között

Mikor a fordulat sikere már nem volt kétséges, Belgrádra is sor kerülhetett. 1948 februárjában Sztálin a Moszkvába rendelt Dimitrov és Kardelj előtt kifejtette, nem ért egyet a Dimitrov kezdeményezte, valamennyi „kelet-európai" ország föderációjával, illetve nem egyezik bele az „oroszok" kiszorításába Albániából.

8 Jellemző, hogy ez idáig Belgrád albániai politikáját eltűrték. Ezt igazolja, hogy az albán pártot a jugoszlávok képviselték a Kominform első tanácskozásán.

9 Az is árulkodó, hogy Dimitrov - 1947 decemberében elhangzott - föderációs fejtegetéseit a Pravda először kommentár nélkül közölte. Csak január 28-án jelentetett meg ezzel kapcsolatban elutasító közleményt.

10 Mindez azt mutatja, hogy ha Moszkvában érlelődött is a fordulat, az a nyilvánosság számára hirtelen, váratlan volt. A puszta elutasításnál azonban tovább ment Sztálin. Néhány nap múlva kijelentette, hogy a „lehető leggyorsabban létre kell hozni Jugoszlávia és Bulgária között az államszövetséget". Saját törekvései révén akarta tőrbe csalni Titot. A sztálini elképzelés a két ország egyenrangú társulásán alapult, szemben a titói „hét köztársaság" szövetségével. Egyenrangú társulás esetén Titot egyszerűen le lehetett volna szavazni a szövetségi kormány ülésén.

11 Figyelemre méltó azonban, hogy Sztálin ekkor még óvatosan próbálta meg Ti tót bekeríteni. Ez arra is utalhat, hogy nem volt biztos a radikálisabb fellépés sikerében. Tito azonban így is átlátott a szitán. Felkészületlenségre hivatkozva elhárították a bolgárokkal való föderáció tervét és határozottan kinyilvánították érdekeiket Albániában.

12 Innen már egyenes út vezetett a szakításhoz. A színfalak mögötti történések eredményeként a jugoszláv párt már nem is képviseltette magát a Tájékoztató Iroda bukaresti tanácskozásán 1948 júniusában. Az addigra már kellően megfélemlített résztvevők egyhangúan elfogadták a „Jugoszlávia Kommunista Pártjában kialakult helyzetről' címet viselő jelentést.

13 A dokumentumot vádirati stílusban fogalmazták. A fő vádpontok a Szovjetunióval szembeni barátságtalan politikáról, és a marxizmus elveitől való eltérésről, nacionalizmusról szóltak. A fogalmazvány felszólította a jugoszláv párt „marxizmushoz hű, egészséges erőit", hogy ha vezetőik nem térnek jobb belátásra, szabaduljanak meg tőlük. Tito azonban nem gyakorolt önkritikát. Ezzel mintegy igazolta az ellene felhozott vádakat.

14 Ez nem jelenti azt, hogy Tito nem próbálta meg igazolni eszmei hűségét. Még a bukaresti tanácskozás előtt a Központi Bizottsággal határozatokat hozatott „a kapitalizmus jugoszláviai maradványainak felszámolásáról', azaz a mezőgazdaság kollektivizálásáról és a kiskereskedelem államosításáról.

15 Az eszmei hűség azonban nem pótolhatta a szervezeti engedelmességet. Sztálin egyelőre nem akart katonai intervencióhoz folyamodni. Erőit egyébként is lekötötte Nyugat-Berlinnek szintén 1948 júniusában megkezdett blokádja. 8 Uo. 8. p. 9 Uo. I. p. 10 Fejtő; 1/146. p. 11 Uo. 146-147. p.; Székely: 8. p. 12 Uo. 13 Uo. 9. p. 14 Gyarmati: 20. p. 15 Fejtő: 1/171-172. p.