Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 31. (Kaposvár, 2000)

Lagzi István: A Magyarországon internált lengyel katonák evakuációja a magyarországi „északi és nyugati régióból" 1939-1941

„Internált" lengyel tisztek az egri fürdőben 1940 nyarán Több helybeli lakos megerősítette, hogy a „...katonák kijártak a faluba, mintha otthon lettek volna. Én nem láttam itt [magyar] tiszteket, katonákat akik őket, a lengyeleket őrizték, nem emlékszem rá. Ezt onnan tudom, hogy barátkoztunk velük, egy-egy pohár bort is megittunk időnként ...a katonák szabadon mentek el a faluból »szökevényekrőW nem tudunk." Berta János szerint a lengyelek „...amikor meghallották, hogy a helyzet javul, elkezdtek szökdösni, egyenkint, kettesévei-hármasával. Teret is adtak nekik, mert őrizetlenek (!) voltak, senki sem őrizte őket ...abszolút senkitől nem függtek." (?) A lakosság közül általában nem tudták, hogy a lengyelek szökéseit milyen szervezetek irányították, de az utazás céljáról igen sokan tudtak: „Ismertem több olyan fiatal fiút, akik elszöktek Franciaországba, még onnan is írtak vissza... én magam is többször elvittem őket Ricsére, ott volt nekik valamilyen politikai iskolájuk. [...] volt lovunk, megkértek, ...este kétszer-háromszor elvittem őket barátságból, baráti alapon. Előtte megittunk pár féldecit a kocsmában, hogy ott [Ricsén] mit tárgyaltak nem tudom. Később ezek a fiatalok elmenekültek, elszöktek Franciaországba... írtak is vissza, meg [előtte] elmondták, hogy azért mennek el, mert harcolni akarnak a németek ellen."

11 Az egykori lengyel menekültek, akik közvetlenül tapasztalhatták az irántuk megnyilvánuló jóindulatot, hangot is adtak a lakossággal szembeni nagyrabecsülésüknek: „Meg kell jegyeznem, - írta Kazimierz Witwicki - hogy már a magyarországi tartózkodásom legelején a magyar hatóságok nagy jóindulatot tanúsítottak. Ennek 71 Berta János visszaemlékezése, 1974. (Lagzi István gyűjtése)