Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 31. (Kaposvár, 2000)
Lagzi István: A Magyarországon internált lengyel katonák evakuációja a magyarországi „északi és nyugati régióból" 1939-1941
magukat ... újabb megállapítások szerint szóban forgó kategóriába tartozó egyének az északi határon a határ rendészeti szervek ellenőrzését ismételten kijátszották és az ország belterületén sőt az ország keleti és déli határai mentén is - bizonyára újabb illegális határátlépés céljából - feltűntek..," 47 A rendelkezés utasította a rendőrség, csendőrség és a határvadász parancsnokságokat, valamint a határmenti területek közigazgatási vezetőit, hogy a „fekete határátlépéseket" szüntessék meg, az elfogott egyéneket a budapesti toloncháznak adják át. (Figyelmet érdemel az, hogy lengyelekről van szó, de maga a lengyel szó nincs megemlítve. Valószínűnek látszik, hogy a lengyelekhez hasonlóan egyes szlovák személyek is Magyarországon keresztül szöktek nyugatra, bár erre vonatkozóan - a lengyel menekültekkel kapcsolatos iratokban kevés anyag található.) 1940 elején a lengyel menekültek szökéseivel kapcsolatos nyomozást kiszélesítették így viszonylag sokrétű információ állt a katonai (belügyi) hatóságok rendelkezésére. A vezérkar főnöke Werth Henrik tábornok többször is foglalkozott a „lengyel kérdés"-sel. Werth a belügyminiszterhez írott levelében (1940. május 25.) rámutatott arra, hogy az országban tartózkodó lengyelek tetemes politikai kárt okoznak Magyarországnak. A Vkf. 2. D. osztály vezetőjének Újszászi István ezredesnek a véleménye szerint, a garanyi táborban elhelyezett Stanislaw Rzepko-£aski lelkész, Cyprian Krzyszkowski mérnök, Stanislaw Krawiec orvos és Marian Szargat postai tisztviselő ellen „...azaz alapos gyanú áll fenn, hogy Szlovákiában a lengyel menekültekkel, esetleg más egyénekkel is gyanús összeköttetést tartanak fenn. A táborokból a menekülteket tömeges szökésekre bírják..." Az említett személyek ellen ekkor - érdekes módon - még nem indítottak eljárást. Csupán annyi történt, hogy a tábor „előnytelen fekvése" miatt, Újszászi ezredes a Vkf. 2. D. nevében a garanyi tábor megszüntetését, az ország belsejébe való áttelepítését kérte. 48 Az észak-kelet-magyarországi táborokból való szökések 1940 első hónapjaiban eredményesek voltak. A miskolci VII. hadtest parancsnokának, Nagy Gyula altábornagynak jelentéséből tudjuk, hogy a szökéseket igen ötletesen, számtalan formában valósították meg. A szökéseket szervezők összeköttetései néhány hónapig kiismerhetetleneknek bizonyultak, később azonban gyanún felül álló személyekről is kiderült, hogy tevékeny részük volt az evakuációban. A szöktetések szervezője észak-magyarországi viszonylatban Csíz község lengyel katonai lelkésze Antoni Miodonski esperes volt. 49 Miodonskit egyéb - titokban tartott - kötelességei Budapestre szólították s a csízi táborból 1939 október 11-én „eltávozott". A községben bérelt lakása hosszú hónapokig háborítatlan volt. A Miodonski-féle lakásban csak a tömeges szökések megismétlődése után tartottak házkutatást. A lakásban - a szökésekhez beszerzett - 19 garnitúra polgári ruhát, 23 sapkát, 19 nyakkendőt, 20 inget, 19 télikabátot, 5 mellényt, 3 47 BAZML BmL Alispáni elnöki iratok (7000/1940. VII. res.) Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter levele valamennyi alispánnak. 1940. márc. 7. 48 OL BM. 1939-1940-15-40-238 (35680/eln. 2. Vkf. D.-1940). Garany. A tábor létszáma 1940. január elején 525 fő volt. A garanyi tábort dr. Antall József miniszteri osztálytanácsos írásbeli feljegyzése szerint 1940. június 7-én kiürítették, mert „földrajzi" fekvése nem felelt meg a kívánalmaknak. 49 Vö.: Jan Korkozwicz, Wojsko Polskié na Wegrzech 1939-1945. (Wojskowy Instytut Historyczne, Warszawa. Nr sygn. V/21/33.) 31. p.
