Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 31. (Kaposvár, 2000)

Lagzi István: A Magyarországon internált lengyel katonák evakuációja a magyarországi „északi és nyugati régióból" 1939-1941

Gyöngyös és Eger városokban - a korabeli hivatalos iratok szerint - hosszú ideig nem sok gondot fordítottak a menekültek ellenőrzésére. A létszámot a központi utasításoktól eltérően (!) nem ellenőrizték rendszeresen, az ételadagot is bemondás alapon állapították meg. A létszám „...megállapítása nehézségekbe ütközik, mert a menekültek nem hajlandók bemondani ha közülük valaki eltávozik, megszökik, ezt megállapítani csak akkor lehet, amikor a zsold kifizetésnél nem jelentkezik valamelyik menekült. "

43 A pásztói szolgabírói kirendeltség időszakos ellenőrzése, a nyilvántartás hiányossága számos szökést tett lehetővé. A szolgabíró bejelentette, hogy a kirendeltség felügyelete alá tartozó polgári menekültek közül négy személy (Teofil Dobrolencki, Antoni Notyl, Rudolf Bartal, Jan Rajski) 1939 december 28-án váratlanul „...ismeretlen helyre, hatósági engedély nélkül eltávoztak, beutalási helyükre [Mátraszentimrére - L. L], azóta sem tértek vissza."

44 Két menekültről még a köröztetéshez szükséges személyi adatok is hiányoztak, mert Mátraszentimrére való megérkezésük napján azonnal megszöktek.

45 Az észak-kelet-magyarországi lengyel menekültek közül egyes személyek összeköttetésben voltak a lengyelországi ellenállási mozgalommal. A Londonba irányuló futárútvonal is Észak-kelet-Magyarországon keresztül vezetett, érthető, hogy a lengyel futárok, „a jövő-menő" emberek tevékenysége - egy idő után - nem maradhatott titokban.

46 1940 március 7-én Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter felhívta az alispánok figyelmét arra, hogy a „...jelentések szerint a cseh-morva Protektorátus területéről, sőt újabban már Szlovákiából is egyre nagyobb számban jönnek át, illetőleg szöknek át hozzánk ...olyan egyének, akik Magyarországon keresztül külföldre szándékoznak emigrálni abból a célból, hogy ott különféle katonai alakulatokba toboroztassák magukat. Ezek a hadköteles korban lévő férfiak az eddigi megállapítás szerint többnyire szabályszerű útiokmány és magyar vízum nélkül jönnek át s egy darabig az ország területén tartózkodnak, majd valamelyik szomszéd állam felé - rendszerint ugyancsak feketén - iparkodnak eltávozni. Többnyire politikai menekülteknek vallják 43 OL BM. 1940-IX-10-4018-560385 (135 sz. fólió). 1940. jan. 3. 44 BAZML (Borsod, Abaúj, Zemplén megyei Levéltár) Bvm. (Borsod vármegye) Alispáni általános 2019/1940. (Heves megye alispánja 1046/a-1940. sz. alatt). 1940. jan. 17. Lásd még: Borsod vármegyei Hivatalos Lap 1940 5. szám. A Pásztó községbó'l „eltávozott" lengyeleket több megyében is körözték. Vö.: GySML (Győr-Sopron megyei Levéltár 2. sz. Levéltára, Sopron.) A kapuvári járás főszolgabírójának iratai 1940-117-726. Sopron vármegye alispánjának körlevele a járások főszolgabíróinak. Lengyel polgári menekültek körözése. 1940. jan. 23. 45 Uo. Az evakuáció miatt egyes táborok létszáma lecsökkent, „...Szántó Györgynél Sikfőkúton elhelyezett lengyel polgári menekültek száma folyton fogy, ma már 1940. március 8. csak hatot tesz ki. „HML (Heves megyei Levéltár) Eger város polgármesterének iratai 5976-1940. Uo. a 25302-1939. sz. irat. Vö.: Németi Gábor, Lengyel menekültek a II. világháború idején Hatvanban. In. Az egri Dobó István Vármúzeum Evkönyve, 1976. 326. p. 46 A futártevékenységgel e tanulmányban nem foglalkozunk. Lásd részletesen: Alfonz Filar, Opowiesci tatrzanski kurierów. Ksiazka is Wiedza Warszawa, 1973.; Alfonz Filar, Bohaterowie zielonych granic. Ksiazka i Wiedza Warszawa, 1974.; Janusz Rychlewski, Zielone granice. Instytut Wydawniczy Warszawa, I960.; Adam Bahdaj, Trzecia granica I-IV. Biuro Wydawniczo-Propagandowej Warszawa, 1974.; Jan iozanski, Warszawa-Nowosielce-Budapest (Wspomnienia kuriera) Rocznik Sanocki II. 1967. Wydawnictro Literackie Kraków. 379-410. old.; Józef Bieniek, Kurierka. „Przekrój" nr 1486 30. IX. 1973.; Irena Ostalowska, Egy hősies síbajnoknő. In. Lengyelország 1970./9. 41. p.