Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 31. (Kaposvár, 2000)

Lagzi István: A Magyarországon internált lengyel katonák evakuációja a magyarországi „északi és nyugati régióból" 1939-1941

úton - érkező pénzküldeményeket a magyar táborparancsnokság közbejöttével lehet kifizetni. Dembinski tábornokot értesítették, hogy „...a lengyel internáltak részére érkező nagyobb összegű pénzküldemény, ami az esetleges szökést elősegítheti, nem adható ki. Kivételt képeznek a lengyel internáltak jólétét szolgáló kisebb [személyenként 50 pengőnél nem nagyobb - L. I.] összegek."™ A korlátozó intézkedés egyaránt érvényes volt a kül- és belföldi forrásból származó pénzösszegekre is. A szökésekkel kapcsolatos adatokat egybevetve a hatóságok arra a következtetésre jutottak, hogy a Magyar-Lengyei Menekültügyi Bizottság hatáskörét messze túlhaladó segítséget adott a menekülteknek. Megállapították, hogy „alapos része volt" a lengyel katonai személyek Franciaországba való szökésének megszervezésében.

39 A Bizottság vezetőségének szemére vetették azt, hogy a katonai gyűjtőtáborokból megszökött személyeket polgári menekültekként vették nyilvántartásba, hamis papírokkal ellátva elősegítették az országból való kiutazásukat. így a Bizottság tevékenysége - az értékelés szerint - „...méltán válthatja ki a szomszédos nagyhatalom [Németország L. I.] tiltakozását"

40 A H.M. 21. osztálya a szökések megszüntetése érdekében a belügyi szerveknek azt javasolta, hogy „...a Magyar-Lengyei Menekültügyi Bizottság szüntesse be tevékenységét, olvadjon be a Magyar Vöröskereszt Egyletbe, illetve ha ez nem lenne keresztülvihető, akkor működését csakis a Magyar Vöröskereszt Egylet felügyelete mellett folytathassa."

41 A külföldi segélyezési szervezetek sorsáról ekkor még nem esett szó. A H.M. 21. osztály végül leszögezte: a 21. osztály „...tudatában van annak, hogy a legerősebb rendszabályok sem akadályozhatják meg egyesek önálló szökési vállalkozását, de szabályos útlevéllel, vízummal, pénzzel, jó polgári ruházattal ellátott szökevények állandó áttolódása a határmentén Jugoszláviába ellenintézkedést követel. "

42 b) Szökések az észak-kelet-magyarországi táborokból Az észak-kelet-magyarországi lengyel katonai és polgári táborok (Garany, Mád, Pacin, Bánréve stb.) megléte a magyar-lengyel határt későn átlépők számára igen nagy fontossággal bírtak. A „zöld határon" keresztül érkező lengyel (számos esetben szlovák) menekültek gyakran a határhoz legközelebb eső lengyel polgári tábort keresték fel, ahol igazolványt kaptak. Ezeknek a „polgári" menekülteknek aztán lehetőségük volt „tovább menni", hiszen a polgári menekültek időszakos ellenőrzése, - viszonylagos - mozgási szabadságuk erre lehetőséget biztosított. A katonai táborok többségében más volt a helyzet. A szökéseket egyes táborokból csak lelkiismeretes konspirációval és sok-sok leleménnyel lehetett - folyamatosan - végrehajtani. Az ellenőrzés szigorúsága és gyakorisága azonban táboronként változott, ez jelentős könnyebbséget biztosított a táborból eltávozni akarók számára. 38 HL H. M. 1940-21-21-3977-425-382. 39 HL H. M. 1940-21-21-3553-7084. 1940. febr. 9. 40 HL H. M. 1940-21-21-3553-7099. 1940. febr. 12. 41 HL H. M. 1940-21-21-3554-13512. 1940. ápr. 10. 42 Uo.