Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 31. (Kaposvár, 2000)

Tilkovszky Lóránt: A budapesti SUEVIA vándorcsoportjainak jelentései a magyarországi németség helyzetéről 1934 nyarán

Almamelléken már többnyire magyarul beszélnek. Az asszonyok és lányok azon­ban csak németül. A magyar iskolával és templommal elégedetlenek. Csak minden második vasárnap van német istentisztelet. Azokat az embereket, akik az UDV-vel kapcsolatban állnak, a hatóságok folytonosan zaklatják. Szulimán. Az iskolában heti fél órát oktatnak németül. A templom túlnyomó­részt magyar. A gyermekeket megbüntetik, ha németül beszélnek. Az emberek német iskolát szeretnének. Az új német tanítónak, aki a németre nagyobb súlyt fektet, zakla­tásban van része. A fiatal nemzedék nem érti az irodalmi németet. Somogyhárságy. A falusi értelmiséggel a nép elégedetlen. A tanító egy magyar. Összetűzésünk volt a jegyzővel, mert németül beszéltünk, s így gyanúsak voltunk szá­mára. Nemzetiszocialista röpcédulákat követelt tőlünk, amelyeket állítólag terjesztet­tünk. Az emberek egykedvűek. Valamennyien beszélnek még németül. Németfalu, Teklafalu, és Endrőc. Falvak, melyek a hivatalos magyar statiszti­kában mint magyar községek szerepelnek. Magyar falvakkal vannak körülvéve. Az iskola és a templom teljesen magyar. Az ifjúság magyarosodott, de még ért németül. A hatóság részéről azt mondták nekik, hogy magyarrá kell lenniük. Dalaink könnyeket csaltak ki szemükből; most érzik, mit veszítettek el. A falvak szegények és gyerme­kekben gazdagok. ígérik, hogy mentik, ami még menthető. Barcs. Még 300 ház német. Az öregek még hordják népviseletüket. Itt is erős a magyarosodás. Az iskolában csak azok tanulnak németül olvasni és írni, akik akarnak. Havonta egy mise német. Hat évvel ezelőtt 2 német mise volt havonta. A csendőrökkel, akik igazoltattak minket, volt egy incidensünk. Felháborodással utasítottuk vissza a gyanú­sítást, hogy birodalmi németek vagyunk, akiknek Magyarországon tartózkodniuk tilos. Szulok - elkülönültségének köszönhetően - jó német maradt. Az új óvoda ma­gyar. Az iskola szintén rossz. Elénk néptudatos munka csak gyűlés révén kezdődhet. Szomajom és Mike. A helyzet szomorú, mert az ifjúság magyarérzelmű. A templom­ban az istentisztelet magyar. Az iskolában csak igen keveset oktatnak németül. Az emberek egykedvűek. A népesség legnagyobb része fél a hatóságoktól. A plébános is németellenes. Mint utólag megtudtam különböző emberektől, vándorlásunk mindenütt felrázta a lakosságot. A csendőrök kihallgatták mindazokat, akikkel beszéltünk, érintkeztünk, akiknél éjszakáztunk. Óvatosságunk tehát nem volt felesleges. Azzal a meggyőződéssel fejeztük be majdnem 4 hetes vándorlásunkat, hogy bár veszendőbe ment sok minden, mégis meg lehet még menteni sok mindent. A népet német tudatúvá kell tenni. 5. Jelentés a vértesi és bakonyi útról Résztvevők: Stefan Weber, a csoport vezetője Martin Scheibelhofer Gabriel Unterreiner Vándorlásunk során 25 községet látogattunk meg. Az általános benyomás igen rossz. Ha nem történik itt semmi változás, a németség teljesen elvész. Van még néhány község, ahol a pap és a tanítók jó érzelműek. Ezekben még lelkes német élet található.

Next

/
Oldalképek
Tartalom