Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 30. (Kaposvár, 1999)
Tímár Péter: A Szerdahelyiek Somogy megyei birtokai 2. rész A Gerence-völgy középkori települései
ját jegyezték fel. 149 1560-ban I. Ferdinánd király híveinek: Imrefy Boldizsárnak, Péternek, Gáspárnak, Ferencnek és Katalinnak új adományként adományozta a Somogy megyei Bewzenffalva részbirtokot (totales portiones possessionarias) a környékbeli településekkel együtt. 150 Az 1564. évi adóhátralék-jegyzékben Bewzynfalwa falut Verebély Mihály és Székely Lukács, az Imrefy rokonság tagjainak kezén találjuk, akiknek ekkor Galosfalwa és Harsad faluval együtt van 5 1/2 restanciában levő jobbágyportája. 151 1565-ben a török adójegyzékben Bőszénfalu 8 adózó lakossal lett felvéve. 152 Még ugyanezen évben Bozenfalwa 2 portája adózott a szerdahelyi várkastélyhoz is. 153 1571-ben a szerdahelyi náhijében feljegyzett Böszénfalu 10 adózóval rendelkezett, ami némi gyarapodásra utal ebben az időszakban. 154 1572-ben Galosffalwa, Bewzynjfalwa, Theryek, Karán, Sewmeteleke és Harsad falvakban továbbra is Verebély Mihály és Székely Lukács volt birtokos 3-3 portával. 155 1575-ben Böszénfalva adózóinak száma ugyanannyi, mint három évvel korábban. 155 1626-ban az utolsó Imrefy mindössze 2 egynegyed telekkel rendelkezett Boszenfalua faluban, mivel az előző század utolsó harmadában a környék lakossága szinte teljesen kipusztult. 157 1628-ban a nádor Imrefi Farkas halála után Akosházi Sárkány Istvánnak és Koszorús Péternek adományozta Böszénfalva birtokot. 158 1651 ben Sárkány Miklósné és fiai: István, János és Miklós nyerik el császári adományként Somodor, Szenttamás, Törjék, Gálosfalva, Hagymás és Háshágy egész birtokokkal együtt, 159 amelyek egyik fele előzőleg valószínűleg a Bakó család birtokában volt, de Bakó Farkas halála után 1645-ben a nádor beleegyezett, hogy Sárkány István rendelkezzen velük. 160 Időközben Koszorús Péter, illetve özvegye is lemondott az ő részeiről, így lassanként a régi Szerdahelyi Imrefy-birtokok mind a Sárkány családé lettek. 161 1647-ben Beszénfalua Pannonhalmának fizetett dézsmája 1 forintot tett ki, ami szegény településre utal, mivel a távolabbi környéken mindenünnen általában 2 forint folyt be. 162 Az 1660-80-as években a teljes létbizonytalanság miatt a rendszertelen adófizetés volt a jellemző, számos község évekig adós maradt az adóval. 163 Az 1689-es összeírás 5 egykor létezett házat talált Binzinfa faluban, amely Csóri Miklósé és Sárkány Istváné. 164 Lakói ekkor az elhagyott Tótfalu területét is művelték, amely szintén a Sárkány uraságé volt. Az 1695-ös összeíráskor mai Bőszénfa alakjában jegyzik fel a falut, amely Simaházy- és Sárkány-birtok volt egy malommal, amelynek elülső része dezolált. 165 1695. december 31-én Gálosfa és Bőszénfa Festetics Pálné birtoka lett. 166 1701-ben Büszénfa falu 2 telekkel (sessio), 4 lakossal, a Festetics és Simaházy családé, illetve Bőszénfa néven elpusztult faluként szerepel. 167 Festetics Pál még évek múlva is fizette a birtokok vételárát, így 1703. ápr. 13-án egy 1000 forint 67 dénáros nyugtáról tudunk, amit Madarász László írt elismervényként neki. 168 1815-ben Bőszénfa római katolikus parochia filiái: Alsótótváros, Felsőtót város, Szentluka, ebben az időben igen népes külterületi lakott helyek. 169 Bizefalva. 1372-ben a Szerdahelyiek birtokosztályában Törjék, Magyarfalva, Veresalma társaságában sorolták fel, többé nem említik. 170 Bőszénfa területén fekhetett.
