Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 30. (Kaposvár, 1999)

Somogyi Judit: Adatok Somogy megye egyházi és vallási életének alakulásához a török utáni évtizedekben

Az országos portaösszeíráshoz kapcsolódik egy 1715. február 11-én Szigetváron kelt levél is, amely nagyon érdekes adatokat közöl arról, hogy a protestánsokon kívül hogyan bántak a zsidókkal és a cigányokkal Somogyban. A levelet Johann Hűin generális, szigetvári parancsnok írta Somogy vármegyéhez. A generális azt fájlalta és nem értette, hogy a polgárok összeírásába miért vettek be két zsidót, akik nem laknak állandóan Szigetváron, hiszen ezeket a saját lakóhelyükön már megterhelték portióval. Ugyanígy kéri törölni a cigányokat is, mert ha ezek benne maradnak az összeírásban, el fognak költözni Szigetvárról és akkor nem lesz, akivel elvégeztesse a piszkos munkát - amilyen például az utcák és az árkok tisztítása, a ganéjhordás stb. -, hiszen a császári katonákat mégsem használhatja ilyen munkára, de a falvakból sem rendelhet be parasztokat.

50 Az eddig feldolgozott közgyűlési iratok alapján megállapíthatjuk azt, hogy az uralkodó rendeleteit természetesen Somogyban is kihirdették, ezekből valamint a nádor és a kancellária által küldött leiratokból értesült a vármegye az aktuális országos vallásügyi helyzetről és a pesti vallásügyi bizottság munkájáról, a vallásügyi biztosok fizetéséhez pedig hozzá kellett járulnia. A kirótt pénzösszegek kifizetését (a Szent Borromaeus Károly tiszteletére építendő templom javára) azonban gazdasági nehézségei miatt nem teljesítette időben az állandóan ismételt felszólítások ellenére sem. (Az eddigieket tovább színesítheti majd a görögkeleti vallású lakosságot érintő iratok feldolgozása.) Somogy megye egyház- és vallásügyi viszonyai a 18. század első harmadában A 18. század első felére jellemző vallási viszonyok kialakulásában döntő szerepe volt annak a ténynek, hogy a megye közel teljes területe a 16. század második felében török fennhatóság alá került. A török hódoltság idején elterjedő reformáció és az egyes vallásfelekezetekhez eltérő módon viszonyuló török hatóságok magatartása következtében a katolikus és protestáns hívők egymáshoz viszonyított aránya jelentősen megváltozott a protestánsok javára. E folyamat kialakulását mutatjuk be a következőkben. Somogy megyében az új tanok a 16. században jelentek meg. A hitújítás terjedését több tényező segítette elő: a katolikus papság számának csökkenése, a végvári katonaság szabad vallásgyakorlata, valamint az, hogy a cuius regio, eius religio elv („akié a föld, azé a vallás") értelmében a protestáns hitre áttért főurak jobbágyai is az új vallás hívei lettek.

51 Istvánfi Miklós, a csaknem egykorú történetíró megjegyzi, hogy Luther tudománya Pannóniában már 1521-ben elterjedt, elsőként Baranyában, Somogyban, ezen belül „Kálmáncsehiben, Nemeskében, és a két Dapcában (Dobszában)", valamint Zala és Vas voltak „ez új világosságnak barátságos otthonai".

52 Az említett települések mellett az egyes végvárak: Szigetvár, Barcs, Babócsa, Csurgó, Zákány, Légrád - amelyet csak később csatoltak Zala megyéhez - és Somogyvár voltak az új hit központjai, ezek kapitányai és földesurai - többek között Perényi Péter, Enyingi Török Bálint, Battyhányi Ferenc, Zrínyi Miklós és Nádasdy Tamás - oltalmazták az igehirdetőket. Ugyan-